Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
Bevezetés - Útban az állandó hadsereg felé
haderő jelenléte miatt, ezért itt másutt nem létező intézményrendszer alakult ki. Az itt állomásozó keresztény hadsereg feletti vezényleti jogért ugyanis a Mohácsi csatát követő évtizedektől kezdve vetélkedett egymással a magyar nemesség és a Habsburg központi hatalom.14 15 A Habsburg uralkodók elsősorban más országaikból származó bevételeik felhasználásával végül döntő szerephez jutottak a magyar végvári rendszer fenntartásában, ami az imént említett vetélkedést is a javukra döntötte el. Ennek következtében a Haditanács alárendeltségében megalakultak az 1530-as évektől kezdve a végvidéki főkapitányságok, illetve a Magyarországra vezényelt mezei csapatok szintén e kormányszerv kizárólagos irányitása alá kerültek. A magyar rendeknek meg kellett elégedniük a jóval szerényebb anyagi és katonai erő (megyei bandériumok) fölött rendelkező, a nádorok alá rendelt kerületi főkapitányi hivatallal.13 Természetesen a 16. és 17. század folyamán igen gyakran előfordult, hogy a két pozíciót ugyanaz a személy töltötte be, így a királyi és a megyei haderő egységesen tudott fellépni a törökök ellen. Az Oszmán uralom alóli felszabadulás azonban a kettős védelmi intézmény- rendszer megszűnését hozta magával. Az 1699-ben megszilárdult, új déli határokon kialakult a Határőrvidék láncolata. Itt a végváriak helyett rác katonaparasztokat alkalmaztak, és a védelmi övezet már kizárólag az Udvari Haditanács felügyelete alatt állt, arra a magyar nemességnek semmilyen befolyása nem volt.16 A Haditanács, valamint a pénzügyeket felügyelő Udvari Kamara (Hofkammer) alárendeltségében kezdte meg működését 1650 előtt a Hadbiztosság (Kríegscommissa- rial), amelyik részben a katonaság ellátásával, az ehhez szükséges fuvarokkal és a sereg létszámának ellenőrzésével foglalkozott. A Habsburgok tartományaiban és országaiban a hadbiztosok akkor is működési területükön maradtak, ha az adott vidékről minden katonát kivontak. A 17. század végén Magyarország területét hét hadbiztosság között osztották fel.17 Az intézmény történetének megírása rendkívül fontos lenne, hogy a jelenleginél jóval árnyaltabban ismetjük Magyarország 17-18. századi történetét. Ez azonban olyan aprólékos kutatómunkát igényelne, amely jelen kötet kereteit szétfeszítené. E hivatal saját iratanyaga javarészt elveszett, csupán az 1738 utáni dokumentumok maradtak fenn. A hiányosságok pótlása pedig a Haditanács és az Udvari Kamara levéltárainak feldolgozásával csak hosszú forrásfeltárás eredményeként lenne kivitelezhető. A koraújkori Európa hadseregei szinte kivétel nélkül szemben találták magukat a szállítási kapacitás elégtelenségének kérdésével, amelyre a legtöbb országban a civil lakosság járműveinek igénybevételével válaszoltak.18 E tényező (ti. a hadsereg ellátása és a fuvarok biztosítása) a hadbiztosság képviselőit a polgári hatóságokkal - Magyarországon a megyékkel - történő rendszeres kapcsolattartásra kényszerítette. Hazánkban e hatóság képviselői vetették ki az adót a megyékre és 14 Pálffy, 1996. 176. skk. és Pálffy, 1997. 257. skk. 15 PÁLFFY, 1996. 195-196. o. 16 PÁLFFY. 1996. 208-209. o. 17 Feldzüge 1/1. 194-195. о. Fellner, 1/1.253. o. skk. '* Perjés. 115. o. skk 12
