Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
IV. A katonaság eltartásának problémái Pest megyében a 18. század első felében - IV.1. A katonai kérdésekkel foglalkozó tisztségviselők
A későbbiekben tovább pontosították az adószedő feladatát, miszerint az 1725 után a tisztviselők fizetésén és az alispán napidíján kívül semmilyen összeget nem fizethetett ki a pénztárból megfelelő, azaz alispáni vagy közgyűlési utasítás nélkül. A 18. század első felében a perceptor joga lett az adóbefizetések jóváírása is.68i A katonai-pénzügyi elszámolásokat készítő perceptor mellett a katonaság elszállásolását és az előfogatotok irányítását végző megyei biztosok tartoznak a hadi igazgatás megyei apparátusához. IV. 1. d. A megyei biztos (commissarius) A fentebbiekben láttuk, hogy a Habsburg Monarchia nyugati tartományaiban már a 16. század végén kialakult a rendi biztosok hivatala, akik a tartomány területén áthaladó katonai egységeket kísérték, továbbá a lakosság és a fegyveresek közötti nézeteltérések elsimításán fáradoztak. Az is tény, hogy Magyarországon hasonló, országos hatáskörű tisztviselők kinevezésére először csupán 1696-ban került sor.683 Minthogy az ekkor tevékenykedő három commissarius munkáját számos okból kifolyólag csak hiányosan tudta ellátni, ezért feladatukat az 1703-ig működő pozsonyi, budai és kassai bizottság vette át.684 A Rákóczi-szabadságharc után csupán 1723-ban neveztek ki ismét polgári tisztviselőket a katonai elszámolások és a lakosság érdekeinek védelme céljából. A megyékben azonban más helyzet alakult ki. A felszabadító háborúban az alig néhány - a kisegítő személyzettel és hajdúkkal egy-két tucat - főt számláló középszintű közigazgatás nem tudta volna a nagyszámú fegyveres erő eltartásával járó többletmunkát ellátni, ezért autonómiájukkal élve megyei biztosokat neveztek ki. Pest megye először Pröckstoller János Pozsony megyei nemest választotta 1689. június 13-án biztosává.683 Megbízatása valószínűleg eseti jellegű volt, mert a közgyűlés évi fizetés helyett napidíjat állapított meg számára. 1691 októberében az alispán arról panaszkodott, hogy nem tudja egyedül ellátni a biztosi és alispáni feladatait. Őt egyébként eseti jelleggel helyettes komiszáriusok segítették.686 1691. október 17-én Pázmány György esküdttel töltötték be a tisztséget,687 akit 1693. február 20-án Zoldán István követett, és évi 150 Ft fizetést kapott munkájáért. Ő már nem egyedül dolgozott, hanem két segítővel, Szaday Jánossal és Szentmiklossy Jánossal, akik évi 100- 100 Ft térítésben részesültek fáradozásukért.688 A sokasodó tennivalók miatt 1697-ben már 6 albiztos félfogadását tartották szükségesnek, egyenként 100 Ft illetménnyel,684 6X2 Borosy-Kisfaludy-Szabó, 1563. regeszta és Borosy-Kiss-Szabó, 396. regeszta 683 Ember, 1934. 343. o. 6X4 Erről részletesen Id. Iványi, 1974. 685 Borosy, 1985. 2371. regeszta 686 Borosy, 1985. 2472., 2514. és 2611. regeszta 687 Borosy. 1985. 2514 regeszta. 688 Borosy, 1985. 261 1. regeszta és Kiss-Schramek, 124. regeszta. ''89 Borosy, 1985. 3033. regeszta 124
