Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)

Bevezetés - Útban az állandó hadsereg felé

A reguláris haderő a részletesebb vizsgálat tárgyát képező időszakban, a 18. század első felében két fegyvernemre tagolódott: gyalogságra és lovasságra. Az előbbiek legfontosabb fegyverét a 18. század elején a szuronyos puska képezte. A gyalogezredek a török elleni felszabadító háborúban 12 darab, egyenként 150 fős századból álltak. 1701-től 15 hagyományos fegyverzetű mellett egy, majd 1711-től kettő, kézigránátokkal is felszerelt gránátos század alkotott egy regimentet. így ezek összlétszá- ma papíron elérhette a 2300 főt.8 9 10 11

A lovasság közé tartoztak a pallossal, karabéllyal és két pisztollyal felszerelt, mellpáncélt és sisakot viselő vértesek, akik az egész sereg legmegbecsültebb részét képezték. A 800-1000 főből álló ezredeiket eleinte 10-12 század alkotta. Hozzájuk csatlakozott 1715-től egy válogatott katonákból álló, nagyobb létszámú, tizenharmadik lövészszázad.4

A lovasok második fajtáját a dragonyosok képezték, akik vért nélküli egyenruhát viseltek, és puskával harcoltak. Őket gyakorlatilag lóra ültetett gyalogságnak lehet tekinteni. Ezredeik létszáma és szerkezete megegyezett a vértesekével. III. Károly (1711-1740) náluk, a gyalogság mintájára, egy gránátos század felállítását rendelte el, szintén 1715-ben.

A reguláris lovasság harmadik erejét az 1688-tól egyre jelentősebb számban toborzott huszárok alkották, akik fegyverzetüket és harcmodorukat tekintve a végvári lovasokkal mutattak hasonlóságot, és akiket ezért a korabeli források a fentebbi kettő, német mintára szervezett egységtől megkülönböztetve gyakran magyar lovasságnak neveztek. A huszárezredek 10, egyenként 60 fős századból álltak, így létszámuk jóval elmaradt a vértesekétől és a dragonyosokétól."

Fontos megjegyezni, hogy az ezredek és a századok a katonák pénzügyigazgatási alapegységét képezték. A harcászati egységet a gyalogságnál a három-négy, a lovasságnál kettő századból álló zászlóaljak alkották, amelyek ez utóbbi fegyvernemnél svadron vagy eszkadron néven ismertek. A korabeli fiskális rendszer másik jellemzője volt, hogy a pénzügyi év, igazodva a kor katonai szokásaihoz, nem egyezett meg a naptári évvel, hanem november 1-től október 31-ig tartott. Az április 30-ig tartó első félévet a katonák általában a téli szálláshelyükön, a második, nyári félévet a harcmezőn vagy táborban töltötték.

A Habsburg Monarchia katonai igazgatásának legfontosabb szerve az 1556- ban megalakult bécsi Udvari Haditanács (Hojkriegsrat) volt. A 17-18. században e hivatal gyakorolta a hadsereg feletti vezénylet jogát, felügyelte a várparancsnokokat, a hadjáratban résztvevő csapattesteket és az elszállásolt egységeket.12 A Haditanács közvetlenül is adhatott ki rendeleteket a magyar közigazgatás számára, az egyik erre szakosodott kiadóirodáján keresztül.13 Magyarország hadi igazgatásában azonban a nyugati tartományoktól eltérő fejlődés játszódott le a 16. és 17. században az Oszmán

8 Wrede, I. 36-39. o.

9 Wrede, 3. 43. o. skk.

10 Wrede. 3. 53. o.

11 Wrede, 3. 61. o.

12 Feldzüge 1/1. 191-192. о. Fellner, 1/1. 252. o. skk. 1/2. 276-280. о„ 534-537. о.

13 CJH CD 1655. VII. tc. l.§. Fellner, 1/3. 51-52. о. Ember. 1975. 483. о.

11