Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
III. A magyar rendiség és a regulamentumok - III.7. Az 1730-as és 1740-es évek
A katonai hatóságok az 1730-as években továbbra is számos alkalommal szegték meg az 1730. évi szabályzat előírásait. Ennek egyik példája, hogy a katonáknak adott kenyeret 1737/1738 telén a Haditanács utasítására nem akarták az adótartozásból levonni. A hadi commissariusok nem akartak együttműködni a tartományi biztosokkal, sőt még a saját maguk által igazolt kihágások jóvátételét sem fizették ki.5'45 A hadbiztosok nem egy esetben a Tartományi Biztosság megkerülésével adtak ki utalványokat a katonaság számára; így tett 1734-ben a nagyváradi, 1738-ban pedig a budai és a kassai.3“ Ilyen előzmények után az 1741. évi országgyűlés követei új regulamentumoi dolgoztak ki, hogy a szabálysértéseket meggátolják a hadipénztári rendszer teljes átalakításával. A dokumentum ugyan mindeddig nem került elő, annak egyes elemeit azonban a rendek sérelmi felirata alapján rekonstruálni lehet: A katonaságnak szerződés alapján történő ellátmánytöbblet biztosítását tiltsák meg, mivel azokat az adótartozásokból nem lehetett levonni. Ez arra utal, hogy az előző diéta XVIII. törvénycikkelyében lefektett előírások betartása ismételten elmaradt. A főtisztek fizetésének egy részének visszatartását tartották szükségesnek az igazságszolgáltatási eljárások gyorsítása érdekében, így ugyanis az elöljárók érdekeltté váltak volna az ügyek gyors lezárásában. Az újítást a hadbiztosok fentebb említett botrányos tevékenysége indokolta a beterjesztők szerint. Az országgyűlés a Helytartó- tanács szerepét is növelni akarta a jogszolgáltatás folyamatában. A nemesség az adóhátralékok behajtását a Helytartótanács által kinevezett adószedőkre bízta volna, hogy a visszaéléseket elkerüljék.387 Az uralkodó nevében Koller József királyi biztos333 előbb arra hivatkozva utasította vissza a követeléseket, hogy az 1730. évi katonai szabályzatot az országgyűlésen a Haditanács, a Hadbiztosság és az országgyűlés közösen alkotta meg, ezért azt egyoldalúan módosítani nem lehet;589 majd az ingatag hadi helyzetre590 tekintettel hárította el kérést.391 A magyar nemesség tehát nem tudta a fiatal uralkodónő szorongatott helyzetét kihasználni, és a katonai szabályokat a saját szája ize szerint megváltoztattatni. A Helytartótanács hiába szorgalmazta az országgyűlés által kidolgozott tervezet kiadását még 1742 elején is, a Hadbiztosság többszöri szabályszegésére hivatkozva, arra sem ekkor, 5X4 MOL A 1. 1739/No. 42. 8-9. f. 585 MOL A 23. 1738/No. 115. 586 MOL A 23. 1734/No. 275. és 1738/No. 150. 587 MOL I 57. 14. cs. 1741. 15. r. skk. (1741. augusztus 30.) 588 BÉRENGÉR-KECSKEMÉTI, 164. o. A két uralkodói biztos az országgyűlésen a kancellár, Koller József és a Magyar Kamara elnöke, gróf Erdődy György voltak. 589 MOL I 57. 14. 1719 és 1764 közötti iratok. 392. r-v. (1741. július 22.) 590 Ekkor már egy éve tartott az osztrák örökösödési háború. 591 MOL N 53. Lad. N. Fase. BBB. No. 15. 1 r. (1741. október 5.) „siquidem praesentes rerum et bellici circumstantiae non admitterent, ut modernum sistema, et nonna commissariatus bellici, quoad cassam contributionalem ex integro immutetur, interea etiam, et donec res ad tranquillitatem positae fuerint statum, et quoad praenominatam cum omnimoda dominorum statuum et ordinum regni consolatione ulteriorem disponi potuerint, bellicos commissarios et cassae perceptores ex nativis quoque Hungaris assumi et constitui curabit [...]” 109
