Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
Bevezetés - Útban az állandó hadsereg felé
A jogszabályok ismerete mellett tisztáznunk kell azok keletkezési körülményeit is, elsősorban azt, hogy a magyar nemességnek, illetve kormányszerveknek e szabályzatok módosítására, pontosítására irányuló kérései megértő fülekre találtak-e az uralkodónál és tanácsadóinál. Erről a harmadik fejezetben lesz szó. Végezetül Pest megye példáján keresztül megismerhető a megalkotott jogszabályok végrehajtása. Különös figyelmet érdemel az elszállásolással, előfogatok adásával, a várak felújításával és a jogorvoslati rendszer működésével kapcsolatos problémák ismertetése. E rész végén a katonaság eltartásával összefüggő legfontosabb területről, a hadsereg fenntartásának pénzügyeiről lesz szó. A 18. századi Magyarországon a hadiadó volt az egyedüli rendszeres állami jövedelemforrás, amelynek kivetése és behajtása a megyék hatáskörébe tartozott. Ezen adónem kezelésére vonatkozó ismereteink sablonosak, pontosításuk szintén a kötet záró fejezetének részét képezi. Ennek keretében kerül bemutatásra a hadiadó 18. századi változatának kialakulása és az adókezelő megyei „intézményrendszer” működése. A források feldolgozása tekintetében nem törekedhettünk a teljességre, mivel az áttekinteni kívánt bő fél évszázadnyi korszak e tárgykörben keletkezett levéltári anyaga áttekinthetetlenül gazdag. A kutatások középpontjában az Udvari Kancellária, a Magyar Királyi Helytartótanács és az 1708 és 1751 közötti országgyűlések dokumentumai álltak, valamint Pest megye nemesi közgyűlésének iratanyaga kapott kiemelt figyelmet. Az előbbi hivatalok a 18. századi magyar központi közigazgatás, illetve törvényhozó hatalom legfontosabb intézményei voltak, az utóbbi pedig Pest megye életét kormányozta a vizsgált korszakban. Az országos és a középszintű hatóságok által létrehozott források tehát jól kiegészítik egymást, a jogszabályok megalkotásának és végrehajtásának folyamata rajtuk keresztül vizsgálható. E források megszólaltatása, sőt tartalmuk ütköztetése egymással azért is fontos, mert egyfelől a központi, másfelől a rendi hatalom oldaláról mutatja be az érdekeket. A későbbi kutatások a 18. században még fennálló várak ellátásában résztvevő Magyar Kamara és a bécsi hadügyi intézmények levéltárában őrzött dokumentumok feltárásával árnyalhatják a jelen kutatás során megfestett vázlatos képet. Útban az állandó hadsereg felé A császári állandó hadsereg megalakulását a szakirodalom a harmincéves háború végére helyezi, mivel 111. Ferdinánd császár (1637-1657) mintegy tizenkilenc ezredet a westfáliai béke (1648) után is folyamatosan fegyverben tartott.7 A haderő nagysága az 1649 után következő évszázadban - a békeévekben tapasztalható rövid életű létszám- csökkentések ellenére — folyamatosan emelkedett, amelynek hátterében a csaknem szünet nélkül vívott háborúk növekvő emberigénye húzódott meg. Ezek azok az évtizedek, amikor a Habsburg Monarchia hadserege a néhány tízezer főről százezres méretűre, a nagyobb európai államoké, mint például Spanyolországé a 17. század közepére, Franciaországé e század utolsó harmadára többszázezres létszámúra növekedett. 7 Wrede. 1. 13. o.. Újhelyi.16. o.,Zachar, 2004. 104. o. 10
