Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
III. A magyar rendiség és a regulamentumok - III.7. Az 1730-as és 1740-es évek
III. 7. Az 1730-as és 1740-es évek III. Károly élete utolsó tíz esztendejében nem hívott össze több országgyűlést, és nem adott ki újabb, a katonaság eltartására vonatkozó pátenst sem. Ennek ellenére az 1730-ban véglegesített szabályok nem bizonyultak állandónak. A változások elsősorban az elszállásolás és a végrehajtások szabályait érintették. 111. Károly a nemesség különböző alkalmakkor megfogalmazott igényeinek megfelelően 1731-ban elrendelte a Magyarországon állomásozó csapatok összevont állorná- soztatását.574 A mandatum a fegyelem megszilárdítására irányult, de a különböző megyei elöljáróságok nem ezt látták benne. A közgyűlések éveken át küldözgették felirataikat a Helytartótanácshoz, amelyekben a kontrakciós elszállásolás megszüntetéséhez kérték a hivatal közbenjárását. A kormányszerv maga is meggyőződött a kérés jogosságáról, mivel a legtöbb helyen a kvártélyozás új módja az alábbi problémákat okozta: 1. ) Új épületek emelése vagy a meglévők felújítása jelentős költségeket okozott a lakosságnak, különösen a törzstisztek lovai számára kellett számos istállót építeni. 2. ) A megnövekedett terhek miatt a lakók egy része elmenekült lakóhelyéről. 3. ) Az összevonástól mentes helységek folyamatosan arra kényszerülnek, hogy a katonáknak fát, takarmányt és más szükséges utánpótlást szállítsanak messziről. 4. ) A folyamatos fuvarozás egyrészt elősegítette az állatvészek terjedését, másrészt elvonta a parasztságot a mezei munkától, és igavonóikat is erősen igénybe vette.3SI) Az összevont állomásoztatás megszüntetését engedélyező rendelet mindeddig nem került elő, így elképzelhető, hogy az érvényben maradt az 1745. évig regulamentum kiadásáig. III. Károly második török háborújának évei egybeestek az utolsó nagy magyarországi pestisjárvány kitörésével, ami a népesség anyagi és emberi erőforrásait súlyosan károsította. Ezért a Helytartótanács 1737. október 16-án keltezett kérésének megfelelően a végrehajtás alkalmával beszedett garasokat az adóhátralékos tartozásának csökkentésére kellett fordítani.3X1 E döntés megváltoztatása, illetve visszavonása az 1739. október 19-én ülésező Miniszteriális Konferencia3*2 napirendjére is felkerült, de a testület végül elállt eredeti szándékától.3*3 Az adózók e terhének könnyítése így Mária Terézia 1745. évi pátenséig érvényben maradt. 3,9 Ld. II. 2. d. fejezetet! 530 MOL A 23 1733/No. 26. 1. v.-2. r. és MOL C 32. 4. cs. Lad. A. Fasc. 8. passim. 331 MOL С 13. 1737. november 30. A katonák téli ellátása tárgyában. MÓL 27920 Film. 211. felvétel. 332 A Miniszteriális Konferencia a Flabsburg Monarchia legfontosabb konnányszervei, a Haditanács, Udvari Kamara, udvari kancelláriák stb. vezetőinek tanácskozása volt, amely az uralkodók legfontosabb tanácsadó fórumaként működött, bár tényleges döntési jogköre nem volt. (ld. F ellner-Kretschmayr, 58-59. o. és Ember, 1975.449. o.) 532 MOL A 1. 1739/No. 42. 8-9. f. 108
