Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
Bevezetés
Bevezetés A koraújkor évszázadaiban Európa-szerte gyökeres változások történtek az államigazgatás, a társadalom és az élet számos más területén. A hosszantartó átalakulás alapjaiban változtatta meg a hadviselés mikéntjét is. Megjelentek az állandóan fegyverben tartott hadseregek, amelyekre egyik első, késő középkori példaként lehet megemlíteni VII. Károly (1422-1461) francia király compagnien d'ordonance-át és Hunyadi Mátyás (1458- 1490) Fekete Seregét. E fegyveres erők megalakulása már jelezte a későbbi változások irányát. Az uralkodók rendelkezésére álló csapatok nagysága a 16. és 17. században folyamatosan és jelentős mértékben növekedett.1 Az új típusú katonaság a megfelelő infrastruktúra (kaszárnyák, elegendő mennyiségű szállítójármű stb.) hiányában a polgári lakossággal történő együttműködésre kényszerült. Az alábbiakban ezzel, a civil népesség és a katonák 17-18. századi mindennapi életét alapjaiban befolyásoló kérdéssel foglalkozik, amelynek átfogó feldolgozásával a hazai szakirodalom mindmáig adós maradt, és amelyről osztrák történészek is így nyilatkoznak: „ Továbbra is sürgető szükség van a katonák, altisztek és tisztek koraújkori hétköznapi életének megismerésére.”1 2 A téma kutatása mindezen túl azért fontos, mivel a katonaság garázdálkodását, illetve a fenntartásához nélkülözhetetlen, mértéktelen adóztatást tekinthetjük az 1697. évi hegyaljai felkelés és a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) egyik legfontosabb okának. A történeti kutatás által mégis kevéssé vizsgált terület, hogy a szatmári békét (1711) követő évtizedekben miként alakult a katonaság és a civil lakosság kapcsolata. Jelen kötet első két fejezete ismerteti a katonaság ellátásával és elhelyezésével kapcsolatos rendi és uralkodói megbízásból a 17-18. században készült tervezeteket, illetve bemutatja azokat a jogszabályokat, amelyek alapjaiban befolyásolták a császári hadsereg ellátásával és elszállásolásával összefüggő kérdéseket. Az együttélés kereteit meghatározó törvények mellett elsőrendű fontosságú az uralkodói rendeletek alapos vizsgálata, amivel mindmáig adós történetírásunk,4 sőt Czigány István véleménye szerint „ez a terület feldolgozatlansága miatt a történeti, hadtörténeti szakirodalomban avítt, sztereotípiákkal terhelt.”5 6 Zachar József szintén az elmaradt kutatásokkal magyarázta a koraújkori magyar hadtörténetté vonatkozó hiányos ismereteinket vagy tévképzeteinket: „Elmaradt hadtörténelmi alapkutatások hiányában számos esetben kinyilatkoztatások történtek, és ezek váltak általánosan elfogadottá — valóságtartalmuk vizsgálata nélkül.”3’ A munka rövid kitekintést nyújt a Habsburg Monarchia nyugati területein érvényes normákra is, hogy ezen keresztül összefüggéseiben is értékelni lehessen Magyarország helyzetét. 1 Az európai változásokról magyar nyelven Czigány István tett közzé rövid összefoglalást. Ld. Czigány, 32-54. o. 2 Pauser - Scheutz- Winkelbauer, 171. о. „Dringend vonnöten ist weiters eine Alltagsgeschichte der Soldaten, Unteroffiziere und Offiziere in den Stehenden Heeren der Frühen Neuzeit.” 3 MÁLNÁSI, 66. o. skk. VArkonyi, 1965. 717. o., RÁKÓCZI. 72. о. és 88. о. skk. 4 A törvényi hátteret alaposan feltárta Zachar, 1995. 5 RÁKÓCZY, 1997. 328. o. 14. lapalji jegyzet. 6 Zachar, 2004. 12. o. 9
