Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Céhes szervezetek a török kiűzése után
Ferenc nádor is.12 A közös testületből a szabók már 1585 körül kiváltak, és 1660-ban a nádor átíratta szabályzatukat. 1642-ben szintén Debrecenből származott .a kecskeméti szappanosok céhlevele, amit a nagykőrösiekkel közösen kaptak meg. A kecskeméti városi vezetőség és a nádor megerősítette. 1653-ban a kecskeméti kovácsok a nagyváradiak kiváltságait nyerték el. Ennek eredetije II. János királytól származott, majd Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem erősítette meg. 1556-ban a ráckevei csizmadiák adták át céhlevelüket a kecskemétieknek, amit a földesúr, Koháry 1677-ben hagyott jóvá. 1659-ben, amikor a megyei vezetőség a céhek képviselőit Fülekre hívta, már hét testület működött a városban.13 Bár a 18. század elején Kecskemétről a menekültek elköltöztek, a Rákóczi szabadságharc eseményei akadályozták a város fejlődését, és - mint láttuk - a kézművesek száma 1728-ban igen alacsony volt, a 16-17. században szerveződött céhek az 1730-as évektől folyamatosan megerősödtek. Működtek céhek a 17. században Nagykőrösön is. Az említett szappanosok mellett 1628-ban szerveztek testületet a szűcsök, akik 1659-ben megkapták a kecskemétiek kiváltságait. Ebben a városban már 1662-ben volt céhük a csizmadiáknak, akikből a legnagyobb testület alakult, 1617-ben a szabóknak, 1662-ben a magyar vargáknak, akik az óbudai céhlevél alapján nyerték el kiváltságaikat. Flozzájuk a 18. század elején a városban megjelenő tímárok is csatlakoztak.14 Vácott 1607-ben alakult meg a szabók céhe, amely a komáromiaktól kapott kiváltságokat. 1686 után a céhlevelek kiadása illetve a régiek megerősítése új lendületet vett. Amikor a mesterek céhlevelet kértek, általában arra hivatkoztak, hogy a jó rend fenntartása, a viszályok elkerülése miatt szeretnék szervezetüket létrehozni. E szándékon kívül azonban fontos volt, hogy anyagi erejük elegendő legyen a privilégium árának megfizetéséhez, legyen olyan jövedelmező szakmájuk, amit érdemes védeni a külső és a helyi konkurencia ellen. Létrejöttek azonban céhek igen kis számú iparűző- ből is az egyes területek gazdasági központjaiban, amelyekbe a helyieken kívül a környező települések mesterei is beiratkozhattak. A török kiűzése után a kiváltságok megadása, így a céhlevelek legfelső szintű megerősítése az uralkodó joga volt, azonban a Pest-Pilis-Solt megyei céheknek ezután is csak egy része rendelkezett saját, az uralkodótól elnyert privilégiummal. A Habsburg kormányzat nem is szívesen látta, hogy kisebb-nagyobb városok testületéi ilyen helyzetbe kerüljenek, a központi hatalom számára előnyösebb volt, ha a mesterek a legnagyobb városok (Pozsony. Pest, Buda, Kassa) főcéheihez kapcsolódnak, és tőlük kölcsönzik céhleveleiket. Mivel még az ily módon átvett céhleveleknek is nagy áruk volt, a mesterek gyakran kisebb városok olyan testületéihez fordultak kiváltságokért, amelyek maguk is egy-egy főcéhtől kapták céhlevelüket, és azt adták tovább. A főcéhek és fiókcéhek között így bonyolult hálózati rendszer alakult ki. Bár az eredeti céhlevélben lévő előírásokat be ______________________________DÓKA KLÁRA______________________________________________ 12 Homyik János: Kecskemét város története oklevéltárral. Kecskemét, 1861. 11. köt. 271., 280., 288. p. Ij Szabó László: Kecskemét város iparos céhei. Kecskemét, 1938., Homyik, 1861.299.. 319., 331. p. 14 Horváth Zoltán: Egy mezőváros céhes ipara. Nagykőrös, 1943. 87-109. p. 98
