Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Céhes szervezetek a török kiűzése után
PEST-PILIS-SOLTMEGYE KÉZMŰIPARA A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL 1872-IG kellett tartani, a fiókcéhek rendelkeztek korlátozott önállósággal, amit az átvett céhlvelekben megerősítettek. A konkurensekkel szemben azonban a saját, uralkodótól kapott céhlevél kétségtelenül nagyobb védelmet jelentett. 1700-ig Pest-Pilis-Solt megyében csupán három testület nyert a királytól ilyen kiváltságot: 1698-ban a Szentendrei- szigeten1’ élő, szerb tobakok, akik a szűcs, szattyán- és kordován-készítő mesterséget is űzték, 1699-ben a váci magyar szabók, 1689-ben a ráckevei takácsok, bár utóbbi feledésbe merült.1(1 Érdekes kérdés annak vizsgálata, hogy a többi, saját céhlevéllel nem rendelkező testület mely főcéhtől vagy korábban megalakult testülettől vette át a kiváltság- levelet, és került vele alkalmanként filiális kapcsolatba. Mivel mint jeleztük, Budán is éltek rác mesterek, a nemzetiségi kötődés miatt innen nyerték el 1696-ban a szentendreiek és ráckeveiek a szűcsök céhlevelét, hasonlóan megkapták a két szerb lakosú mezőváros szappanos mesterei 1715-ben a budai kiváltságokat, sőt innen származott a szentendrei paplanosok privilégiuma is. A legtöbb átvétel az 1600-as évek végén a pesti és budai főcéheknek kiadott királyi kiváltságlevelekből történt. Például a pesti kovácsok (1696), budai vargák (1695) Vácra, a budai mészárosok (1695) Ráckevére, a pesti csizmadiák (1695) Óbudára, Kalocsára, Vácra, budai társaik a ráckevei és szentendrei mestereknek, sőt a nagykőrösieknek adták át 1695-ben elnyert céhlevelüket. A főcéhek kiváltságai közül a budai takácsok 1725-ben kelt céhlevele volt a legnépszerűbb, amit Dunapataj, Kecskemét, Dunavecse, Szalkszentmárton, Vác, Ráckeve, Nagykörös mesterei kaptak meg. Néhány testület - az említett anyagi meggondolásból - távoli városból jutott kiváltságlevélhez. A váci magyar vargák 1695-ben átvették a tőlük távol élő, de hasonló mesterséget űző jászberényiek kiváltságait, majd az itteni csapók a révkomáromiak 1698-ban elnyert céhlevelét. Szintén Révkomáromból származott a váci szíjgyártók , nyergesek (1692), Győrből a szűcsök (1699) privilégiuma, míg a kecskeméti szűcsök a Bars megyei Oszlányból szereztek 1718-ban kiváltságlevelet. Utóbbi különösen érdekes, mert ebben az időben a szíjgyártóknak és a szűcsöknek már Pesten is voltak kiváltságaik. Itt a privilégium átadásáért fizetendő összeg is szerepet játszott az ilyen távoli kapcsolatok kiépítésénél. Az említett első, uralkodótól kapott Pest-Pilis-Solt megyei saját céhlevél, amely 1698-ban kelt1' és a Szentendrei-sziget többféle bőripart űző tobakjainak szólt, 28 pontból épült fel. Ebből az első hét az ortodox vallási kötelezettségeket foglalta magában (I. sz. dokumentum). Következő pontjai szerint a testületben minden évben céhmestert és dékánt választottak, akiknek a céhtagok engedelmességgel tartoztak, de * 17 13 A céhlevél címe szerint csak a szigeten élőknek szólt, de vonatkozott Szentendre város mestereire is. Eperjessy, 1965.282. p. 17 MOL C 25. No. 1/1. (magyar másolat). Pest Megyei Levéltár (PML) Céhlevelek gyűjteménye (IV.78.) No. 40. (latin másolat), Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára, Kézirattár Céhlevelek II/2. (magyar eredeti) „’’artis alutariae magistri, vulgo Tabacones seu pellium szattyán et kordován confektores" 99
