Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Járványok
KAPRONCZA YKAROLY elbocsátást a hadsereg engedélyezte, ahol a katonai parancsnokok mellett a katonaság sebészei is elengedhettek embereket. Thör, Feng Mihály biztos, a névvel nem jelölt belgrádi egészségügyi tanácsos az előbbi szakszolgálat tagjai voltak. Az utóbbi - belgrádi egészségügyi tanácsos - nem véletlen személy, hiszen járvány esetén máshonnan is vezényeltek orvosokat, hatósági személyeket.142 1738-ban ismét kitört a járvány, ahol az időközben erőteljesen betelepített Kiskunságban érte el a vármegyét. A járvány déli irányból érkezett, hatalmas pusztítást végzett Hódmezővásárhely-Kecskemét-Nagykőrös térségében, majd a Kiskunság felé terjedt. A járvány terjedésének másik iránya Pest lett.143 Ekkor itt 13 ezer embert halt meg, Kecskeméten hatezer, Vácon háromezer, Óbudán és környékén hatezer, a vármegyében - feltehetően - 80 ezer áldozatot szedett a járvány. A vármegye 1740. január 23-án Gödöllő kuriális faluban tartott kisgyűiésén Zlinszky József egészség- ügyi biztos által beterjesztett rendszabályt elfogadta és az egész vármegyében kötelezővé tette. Az intézkedés szövege a következő volt: „Mivelhogy őfelségének az egészségügy terén kiadott parancsa és a helytartó- tanács rendelvénye, valamint Balassa Pál gróf, a dunáninneni kerület biztosának leirata már ismeretes - mivel a vármegye északi részei a pestisjárványtól Isten kegyelméből még mentesek - amennyiben az emberi erő ehhez elegendő - a következő elővigyázatossági intézkedéseket kell megtenni, hogy a vármegye azon helységei, melyek Isten kegyelméből a járványtól még mentesek, amennyire lehetséges, azok is maradjanak. 1. A nevezett helységet jelölünk ki veszteglőhelynek,és itt az úton járókat, bármilyen rendűek is, ki kell kérdezni, hogy honnét jöttek, útlevelüket gondosan meg kell vizsgálni, hogy vajon a vármegye egészséges részéből jöttek-e és a helységekben, melyeken át kellett haladniuk, okosan és folyamatosan tudakozódtak-e? 2. Ha úgy találják, hogy akik egészséges helységből jöttek és bizonyíthatóan nem haladtak át a járvány, sújtotta helységeken, azoknak az útlevélét a biztos úr erősítse meg, és a vesztegzár rendelkezéseket megtartva tovább mehetnek, és ne tiltsa meg nekik a vonalon való áthaladást. 3. Az olyan úton járókat, akik fertőzött vagy gyanús helységekből jönnek, a veszteglőhelyen meg kell állítani, sőt a vármegyéből ki kell utasítani. 4. Az olyan úton járókat, akik egészséges helységekből jönnek, útlevelét is meg kell vizsgálni, és ha azok nincsenek bejelölve azok az egészséges helységek, amelyeken áthaladtak, az ilyeneket vesztegzár alá kell helyezni, a veszteglőídőt ki kell tölteni, és a komisszár úr egy nappal se rövidítse ezt meg. Rajtuk kívül azokat is helyezze vesztegzár alá, akiket tiszántúli és a tiszáninneni királyi biztosok oda irányítottak. 5. Miután valaki a 32 napos veszteglőidőt kitöltötte, és ha időközben rajta változást nem észleltek - ha a szükség úgy kívánja ezt a kirurgus vizsgálatával együtt időben el kell küldeni az alispánnak, hogy a veszteglőidő kitöltését időben jelentse, nehogy az ilyen a kelleténél hosszabb időt töltsön vesztegzár alatt. 142 Borosy András - Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Köz- igazgatási és politikai iratok. IV. 1731-1740. Bp. 2004. 299-306. 1. I4> Magyar-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. Bp. MOK. 1929.1. köt. 146-148. 1. 84
