Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Kórházak - betegápoló intézmények
H4PRONCZA Y K.ÍROL Y Pápa és Eger után Vácott telepedtek le Mária Terézia kívánságára 1763-ban, amihez Migazzi püspök is hozzájárult. 1763-ban a város adományozott telken, érsekségi anyagi segítséggel és Kreuz Aldon irgalmas testvér tervei alapján felépült egy 20-30 beteg befogadására, patika működtetését is biztosító épület, amely olyan jól sikerült, hogy még 1764-ben elvették a rendtől a Terezianus Kollégium számára, helyébe megkapták, a régi papi szeminárium „lehasznált” épületét. Igaz, ez ellen tiltakoztak a rendbeliek, eredménytelenül és a végleges kórház épülete 1780-ra készült el. Az átépítési munkálatokat szintén Kreuz Aldon barát irányította. Eközben továbbra is működtették gyógyszertárukat, gyakran kerültek ellentétbe a városi lakossággal. Az bizonyos, hogy Vácott is a püspöki orvos - Abdon János barát - látta el a városban az orvosi munkát, amiért 200 forintot kapott a várostól. II. József rendelkezései nyomán - ez ugyan nem irányult az irgalmasok ellen - az egyház szolgálatában álló személy nem láthatott el megyei vagy városi hivatalt, vonatkozott ez az orvosokra, patikusokra és más foglakozásúakra. Ekkor történik intézkedés arra, hogy a püspöki városokban - többek között az orvosoknál is - a püspöki orvos nem lehetett a város orvosa. Abdon János barát, aki feltehetően vagy gyógyszerész, vagy sebész lehetett, nem vállalhatott városi hivatalt, helyébe Kissvárday Ignác orvosdoktort (végzett Bécsben, 1781-ben) választotta meg. A fennálló rendelkezések ugyan a város gyógyszerellátásából nem zárta ki az irgalmasokat, de mivel több gond volt velük, a városi fizikus polgári patika megalapítását kezdeményezte. Igaz, a város és környékének lélekszáma ezt indokolta is. Az irgalmasok kórházáról nem sok adat áll a rendelkezésre, a beteglétszám emelésére nem nyílt lehetőség, hiszen az irgal- masoknak maguknak kellett az ellátást és a működtetést biztosítani. Ebben az időben még nem volt olyan vagyonuk és forrásaik, hogy erre gondolhattak volna. Például a budai irgalmasok is úgy tudtak „talpra állni”, hogy rendelkezésükre adták a Marczibányi birtokok kezelésének jogát, a felévizi fürdők kezelését, valamint elvállalták a budai elmebetegek gondozását. Ilyen lehetőségekkel a váci irgalmasok nem rendelkeztek, így intézményük fejlődése lassabb ütemű lett. A rend története szerint a váci irgalmasok patikája foglalkozott állatgyógyászati készítményekkel, ostyasütéssel, amit fizetség ellenében adtak el más templomoknak. Virágkertészetükből biztosították Vác és környéke templomainak díszítését, volt gyógynövénykertészetük, ami ugyan folyamatos jövedelmet adott, de nem akkorát, hogy abból nagyobb intézményt lehetett volna működtetni. A váci irgalmas kórház a későbbiekben sem tartozott a nagy egyházi kórházak közé, az államosításkor is mindössze 140 ággyal rendelkeztek (1950).129 Az 1770-es években a szentendrei szerb püspökség tulajdonában egy 10 férőhelyes ispotály működött, fenntartója a püspöki jószágigazgató volt, csak időnként volt fekvő betegük, akikről a püspöki orvos (sebész) gondoskodott. Inkább alsóbb rangú egyházi személyek vendéglátására használták. A nagyobb mezővárosokban is - például Kecskeméten - sem volt ispotály, magányos szegényekről ugyan gondoskodtak, ezek élelmezését a ferencesek, a református szeretetszolgálatosok vállalták, a beteg csavargókat a városi fogda melletti épületben helyezték el, majd eltávolították a városból. Kórháznak megfelelő - 20 ágyas 129 Daday: im. 215-220. 1. : Magyary-Kossa Gyula: im. IV. köt. 656.. 678-685., 705-710. pont. 76
