Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Kórházak - betegápoló intézmények
beteggondozó intézményt - a város csak 1826-ban szervezett, de ez is később inkább szegényháznak felelt meg, mint gyógyintézménynek. (Valódi szegényház 1880-ban létesült, városi kórház pedig 1901-ben.)1’" Cegléden és Nagykörösön kórház, illetve a szegénygondozással is összekapcsolt intézmény csak a 19. század első harmadában (1829, illetve 1832) létesült 10-10 ággyal, amit a mezővárosi adókból működtettek. Cegléden ugyan már a török uralom alatt 1579-ben alapítottak egy református kollégiumot, amelynek volt betegszobája, de ez csak - szükség esetén - az ott lakókat szolgálta. A nagy 1740. évi pestisjárvány idején mindkét helyen volt járványkórház, de az epidémia elmúltával ezt felszámolták, különben is szükségmegoldás volt egy elhagyott épületben, amit végül felgyújtottak. Itt kell megjegyeznünk, hogy a járványkórház - ha a korabeli fogalmat is vesszük - soha nem volt „kórház”, csupán kijelölt épület, ahová a betegeket elhelyezték és a kirendelt betegápoló személyzet (sebész, járvány idején felfogadott személy) látogatta, beadták az élelmet, elszállították az elhunytakat. Sok feljegyzés a „pokol előcsarnokának vagy tornácának” nevezték, csak elvétve került gyógyult ki falai közül. Ezeket radikálisan (felgyújtották) felszámolták.111 A püspöki székhelyeken - Vácott, Kalocsán és Szentendrén - a 18. század első felétől működött udvari orvos, alapítottak gyógyszertárat, de Kalocsán és Szentendrén nem alapítottak betegházat. Vácon 1744-ben a püspökség 24 ágyas betegházat szervezett, amelyet a püspöki orvos felügyelt, a ferences nővérek gondozták. Sok adat nincs róla (1750-ben 12 ágyas, 1763-ban csak 10 ágyas volt), így Migazzi püspök is szívesen engedett Mária Terézia kérésének, hogy az irgalmasok telepedjenek le Vácon és alapítsanak kórházat és gyógyszertárat. A megmaradt iratok ezután nem szólnak az 1744-ben alapított ispotályról. Kalocsán Kollonits László érsek alapított 1804-ben egy Aggok Házát (30 ágy- gyal), amely egyházi jótékonysági intézményként az egyedülálló szegényeket fogadta be. Ugyanitt működött az udvari orvos vagy sebész, szerzetes nővérek gondoskodtak az elhagyatottakról, ez is inkább szegényház, mint kórház volt. „Valódi” kórházat 1849- ben Nádasdy Ferenc érsek alapított, ahol honvédeket és sebesült császári katonákat ápoltak. Tábori kórház volt, a katonai küzdelmek után megszűnt. Itt kórházat 1896-ban létesítettek előbb 14 betegággyal, amit 30 férőhelyre emeltek 1899-ben. A harmadik püspöki székhelyen, Szentendrén nincs tudomásunk kórház vagy ispotály létéről, amit biztosan befolyásolt Óbuda, Buda és Pest közelsége, kis település lévén inkább az otthoni gyógykezelés volt előnybe. Viszont érdekes Retteg Ferenc vármegyei fizikusnak (1792-től) a jelentése 1799-ből, ami az első megmaradt jelentése a vármegyének az egészségügyi osztályhoz, annak szempontjai szerint összeállított anyag. Eszerint 1799- ben Retteg Ferenc végigvizsgálta a vármegye hat gyógyszertárát (Ráckeve, Kecskemét, Kalocsa, Szentendre, Vác, Óbuda), amelyet rendben talált, csupán Vácon javasolta még egy újabb gyógyszertár megalapítását (megalakult 1805-ben), mivel a szerzetesi patika nem tudja egyedül kielégíteni a város igényeit, főként az után, hogy jelentős katonaság __________________PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE EGÉSZSÉGÜGYE A IX. SZÁZADBAN__________________ 10 Kapronczay K.: im. 1,1 Magyary-Kossa: im. IV. köt. 561. pont 77
