Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Kórházak - betegápoló intézmények
ispotályt - ha véletlenül volt ilyen - a sebész gondjaira bízták, akinek kötelmeibe helyezték a betegek ingyenes ellátását. A járvány leküzdése hatósági feladat lett, a katonaság segítségét vették igénybe az elzárások, elkülönítések megoldására, ebben jelentős tapasztalata volt a katonasebészeknek, de az idevezényelt katonák is elsősorban nekik engedelmeskedtek, mint a civil sebészeknek. Ebből konfliktusok is támadtak, mint például az előzményekben említett pesti sebész, aki megtagadta a járványkórházban való munkát. A hadsereg - mivel nem volt katonai személy - nem lépett fel ellene, legfeljebb a pesti sebészcéh törölte névsorából, de háborítatlanul tovább működött, mert szükség volt munkájára. Járványok esetén a járványkórházat a város kijelölte, de ide nem volt köteles bemenni a beteg, inkább otthon maradt elzárva. A megismétlődő járványok miatt (főleg ha a két hullám között alig telt el kevés idő) a lakosság igényelte a szigorú intézkedéseket, amit igyekezett betartani.12' A szegényellátás és a beteggondozás törvényszerinti összekapcsolódása miatt maga az állam lépett fel kényszerítő eszközökkel az ispotályok és a beteggondozó intézmények megszervezéséért, bár határozottan nem különítette el a beteget a szegénytől. mivel az esetek többségében mindkettő azonos volt. Az 1744. évi felmérés szerint Pest-Pilis-Solt vármegyében, az 1738-ban bevezetett birodalmi kórház szabályzat szerint egyetlen ilyen intézmény nem volt, ami határozottan indokolta ilyen intézmény megszervezését. Egy 1731. február 9-én kelt Pest-Pilis-Solt vármegye szolgabírójától Óbuda magisztrátusához írott levélben az áll, hogy Savoyai Jenő herceg promontori sörfőzdéjének jövedelemének egy része az óbudai városi kórházat fenntartja, ahol szegényeket ápolnak. Az iratból nem tűnik ki, hogy szegényház vagy kórház volt-e az intézmény, illetve hány férőhellyel rendelkezett l“<> Az 1744. évi jelentés összegzéséből kitűnt, hogy a magyar királyság teljes területén mindössze 44 kórház vagy kórházszerű intézmény volt.* 126 127 Mária Terézia nem véletlenül szorgalmazta az irgalmas és az Erzsé- bet-apácák rendjének letelepedését, mert valóban gyógyító és betegápoló rendek voltak, gyógyító intézményeket hívtak életre (például Pozsonyban, 1723-ban a száz ágyas kórházat), ahol megtelepedtek gyógyszertárat nyitottak. Sokszor olyan helyen is működtek irgalmas patikák, ahol nem alapítottak kórházat, de kolostorukban ellátták a betegeket. (Például foghúzással, sebek gyógyításával foglalkoztak, míg a fekvő betegeket otthonukban kezelték.)128 Az irgalmas rend megtelepítése a kormányzat sikere volt, hiszen ők emelték - igaz kormányzati segítséggel - az ország első jelentős száz ágyas kórházát Pozsonyban. Ugyancsak megtelepítették őket Pesten, rájuk bízták az Invalidus Ház beteggondozását. __________________PEST-PILIS-SOL T VÁRMEGYE EGÉSZSÉGÜGYE A IS. SZÁZADBA»_________________ ~ Kapronczay Károly: Az ápolás, ápolóképzés és kórházügy története Magyarországon. Bp. SOMKL. 2005. 126 Borosy András - Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vámiegye közgyűlési iratainak regesztái. IV. 1731-1740. Bp. 2005. 21. I. 127 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. 1. köt. Bp. MOK, 1929 123-144. I. : uo. III. köt. Bp. MOK, 1940. 345. p. : Daday András: Újabb kuriózumok az orvostudomány magyarországi történetéből. Bp. Akadémiai Kiadó, 2005. 138-140. 1. Tokaji-Nagy Tivadar: Az Irgalmas Rend működése Pesten és Budán. Bp. Mikes, 2001. 75
