Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Pest-Pilis-Solt vármegye orvos-egészségügyi helyzete a 18. században
KAPRO.VCZA Y KAROL Y Kecskemét esetében a különböző felekezetekhez tartozók - szakmai részt nem érintve - más-más szövegre tettek esküt. Ehhez hasonló szöveg található Debrecenben. A bábaügyek irataiból kiemelkedik az 1774 szeptemberében kelt irat, amelyben Tessényi Katalin, az egyetemi bábaképző tanfolyamon oklevelet szerzett bába panaszt tesz Mária Terézia királynőnél, hogy az előző évben Pest város bábája volt évi 50 forint javadalommal, majd átvette őt Pest vármegye évi 200 forintos fizetéssel. 96 Panasza tárgya az volt, hogy a vármegye 10 forintra csökkentette javadalmát. Mária Terézia azt kérdezi a vármegyétől, hogy állapítsa meg, hogy mi az igazság. Pest vármegye 1774 októberben megküldte válaszát. Mikor az alaptörvény megjelent, hogy a megyék tartoznak szakképzett bábát javadalmas bábaként felvenni - ki a köz- igazgatással kapcsolatos bábái teendőket is ellátja -, úgy határozott a vármegye, hogy az egyébként Pest város szolgálatában álló Tessényi Katalint felveszi évi 10 forint javadalommal azért, hogy a ritkán előforduló közigazgatási bábái teendőket - városi bábái állása mellett — ellássa. Ilyen például a börtönben levő nőknél a szülésznői teendők ellátása is. Mikor később a királyi rendelet jelent meg, hogy a vármegyék alkalmazzanak tapasztalt bábákat arra is, hogy ezek a többieket is tanítsák, s a vizsgára előkészítsék, a megye az előző évi 10 forinttal díjazott munkaköréből felmentette Tessényi Katalint és az új célra, tehát a tapasztalatlan, tanulatlan bábák oktatására valóban évi 200 forintfizetéssel alkalmazta, le is helyzete Kecskemétre, s a pénzen kívül még természetbeni juttatásokkal is ellátta. Mindaddig betöltötte ezt a funkciót, míg a megye 1773 márciusban meg nem kapta azt a hivatalos határozatot, mely „A megyei tisztviselők és javadalmasok” fizetéséről szól. Ez az előírás a megyei bába részére kifejezetten évi 10 forint javadalmat állapít meg. A megye a rendeletnek megfelelően le is szállította Tessényi Katalin fizetését. Egyébként látták is, hogy az idő múltával egyre kevesebb bába kereste fel Kecskemétet, hogy instrukcióját meghallgassa s miután Kecskeméten maradt, ez a 10 forintos összeg a Kecskeméten végzendő közigazgatási bábái teendőinek a bére. Ha a hivatal megengedné, a megye szívesen fizetne a bábának évi 50 forint javadalmat azzal a feltétellel, hogy köteles lesz ajövö- ben a bebörtönzött nők gondozását is ellátni. Erre a Helytartótanács azt válaszolta, hogy a bábaasszony esete különleges, de a vármegye erre köteles megtalálni a megoldást, a megküldött szabályzatban erre is van lehetőség. Sajnos a megoldásra nincs irat, Tessényi Katalinról sincs további adat. Feltehetően máshol folytatta tevékenységét. A Helytartótanács egészségügyi bizottságához küldött jelentések nem rendszeresek, folyamatossá csak az 1760-as évekről válnak. Igaz, az 1750-1760-as évek előkészítették az 1770. évi Generale Normativum Sanitatis rendeletgyüjteményt, amely alapvetően szabályozta a hazai egészségügyi igazgatást, rendezni akarta a közegészségügyi állapotokat. Lényegéhen normákat állított fel az orvos-sebészi ellátás területén, szigorúan vette a betegellátás intézményi rendszerének kiépítését. Az 1750- 60-as évek jelentéseiből - ez nemcsak Pest-Pilis-Solt vármegyére vonatkozott - kitűnik, hogy a 18. század középén mindenütt voltak a betegellátáshoz értő személyek: 96 Daday András: Újabb kuriózumok az orvostudomány magyarországi történetéből. Bp. Akadémiai Kiadó, 2005. 291-296. 1. : Magyary-Kossa Gyula: im. Ili köt. 314. pont. 64
