Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Pest-Pilis-Solt vármegye orvos-egészségügyi helyzete a 18. században
pest-pilis-solt varmegye Egészségügyé a is. szazadba.v feltűnően kevés orvos, sok sebész (zömében német, bajor, cseh, morva leszerelt katonasebész), jelentős számú engedéllyel működő, különös tanultsággal nem rendelkező bába. Ezek a vármegye területén, minden különösebb rendszer nélkül működtek, a megyei orvos (főorvos) hivatalának megjelenése előtt minden ellenőrzés nélkül tevékenykedtek. A „rendszeren kívüliséget” jelenti az is, hogy a törvény által előirt okmány bemutatási kötelezettségnek nehezen tettek eleget, de különösebb nem történt velük, mert jelentős volt a szakemberhiány. Ha kiveszik a „rendszerből”, nem állt volna helyükbe senki, inkább hagyták őket, hasonlóan a kétes értékű oklevéllel rendelkezőket is. Lényegében ezt a kompromisszumot jelentő megoldás jellemzi a tiszti orvosok 1787-ben rögzített hivatali kötelmei is. A feladatok jelentős területét az ellenőrzések jelentették: a területén levő szakszemélyzet képesítésének, a kórházak, patikák rendszeres ellenőrzése, járványok esetén hatósági eljárások megtétele stb. Amíg a kórházak, patikák és járványok esetén akár a fegyveres erők segítségét is kérhette, a képesítésekkel kapcsolatban legfeljebb bejelentést tehetett az országos főorvosnak és a vármegye vezetőinek. Gyakran a kuruzslókkal kapcsolatban is tehetetlenek voltak, mire a hatóságok képviselői megjelentek, akkor már nem találták az illető személy. A Helytartótanács tiszti főorvosi irataiban szerepelt 1788-ban, hogy Pest vármegye főispánja jelentette a tiszti főorvosnak: Glosius és Szombati doktorok elbocsátásukat kérték a megyei főorvostól. A megye Marton István orvosdoktort akarja helyükben alkalmazni, ezért okmányaikat felküldik, de kérik azok visszaküldését december 27-re, mivel Marton doktornak az 1770. évi Normativum Sanitatis 1. rész. 1 fejezet l. §-ban foglaltak szerint hazai egyetemen approbációs vizsgát kell letenni.97 Glosius és Szombati (Szombathy) doktorok továbbra is a megyében tartózkodtak, megyei szolgálatban is állhatták, hiszen Panity György előbb ismertetett ügyében a vármegye őket kérte fel vizsgálatra, figyelemre méltó jelentést adtak át. Glosius doktor személye nem volt ismeretlen az egészségügyi bizottság előtt: 1766-ban Pest város jelentette a Helytartótanácsnak, hogy egy bizonyos Glosius nevű ember, aki az orvostudomány licentiátusa, de oklevele nincs, Pest vármegye területén, szabadon orvosi praxist végez. Ezért beidézték Pest város magisztrátusára, ahol hiteles másolatban igazolta diplomáját. A diplomát a bécsi orvosi kar adta ki 1764. május 8-án. Az adatok szerint Glosius Sámuel nógrádi származású magyar nemes. Ebben az időben kelt Mayer János, a bécsi egyetemen végzett orvos és fogorvos kérelme, amelyben arra t'érte az országos főorvost, adjon engedélyt fogorvos gyakorlatra Pesten és Budán, valamint Pest vármegyében. A főorvos arra utasította 1787-ben Mayer Jánost, hogy összes bizonyítványával jelenjen meg az orvosi karon vizsgára. A bizottság igazolta, hogy Mayer János okmányai, diplomái és gyakorlatát igazoló bizonyítványai hitelesek, így a gyakorlatra szóló engedély kiadható. Adatok szerint Mayer néhány évig Óbudán működött, majd Pozsonyban volt 1810 körül váro- sí orvos. * 9 97 Daday András: Újabb kuriózumok... 414. 1. 9S Daday András: im. 312. 1. 65
