Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - A hazai polgári kórházügy megszervezése (1711-1790)
KAPRONCZ4YKAROL Y szégyenszámba ment, ha valaki idekerült. A meglevő ispotályok többsége már városi kezelésben állt, de fenntartásukról különböző alapítványok gondoskodtak, amelyek igen eltérőek voltak.56 Előrelépés az egyházi intézményeknél volt, hiszen a 17. század végén hazánkban is megtelepedett az Irgalmas Rend (Szepesváralján 1697-ben), akik 1723-ban, Pozsonyban 100 ágyas kórházat alapítottak és építettek, a század közepén több ispotályt és gyógyszertárat vettek kezelésbe, újabb helyeken megtelepedve kórházakat létesítettek.57 A hazai kórházügy területén jelentős előrelépést III. Károly és Mária Terézia uralkodása jelentette, megindult a felvilágosult abszolutizmus egészségügyi és szegénygondozási politikája. E vonatkozásban III. Károly uralkodása idején inkább az utóbbi dominált, ami egybe esett az európai törekvésekkel. A korszak szegényügyi rendelkezéseiben szinte egységes tendenciák fedezhetők fel. Angliában kibontakozott az egyházközösségi szegényházakból kiépült ún. zárt gondozás, amelynek végrehajtását kötelező módon a törvényhatóságokra bízták. Igaz, az ún. workhouse inkább dologháznak mutatkozott, viszont ezekben elkülönítve - mai fogalmainkat közelítő - kórházak is működtek. Poroszországban az „Armenpolizei” tiltotta a koldulást, azonban az állam kénytelen volt szegényeiről is gondoskodni, amelyet az egyházi és magánjótékonysági alapítványok mellett bizonyos mértékig magára is kellett vállalni. A községeket kötelezték a szegényeikről való gondoskodásra, s ez kiterjedt a betegek ápolására, valamint az ezt szolgáló intézmény működtetésére is. A felvilágosult abszolutizmus úgynevezett népvédelmi rendelkezései egy időben jelennek meg a magyarországi feudális abszolutizmus 18. századi szervezeteinek kiépítésével. III. Károly 1724-ben felállítja a hazai közigazgatás legfontosabb általános hatáskörű központi kormányszervét, a Helytartótanácsot, és ezen keresztül kívánta - többek között - megrendszabályozni a szegényügyet is. így a Helytartótanács hatásköre kiteijedt nemcsak a koldusok és csavargók ügyeire, hanem a velük foglalkozó adománygyűjtő szerzetesek, más egyházak által fenntartott szegényházak (ispotályok) felügyeletére és fejlesztésére is. Ezzel kapcsolatban a Helytartótanács kimondta (1724), hogy a koldusok és „elidősödött” szegények eltartásáról és gondozásáról a származó községek kötelesek gondoskodni. A rendelet elsősorban a csavargók és a koldusok megrendszabályozásáról kívánt gondoskodni, viszont a gondoskodó szervezetnek a helyhatóságokat - függetlenül azok nagyságától - nevezte meg, kötelezve őket gondozó intézmény létesítésére. Viszont a szegényház és a kórház majd minden esetben egy és ugyanazon intézmény volt, így e rendelettel vette kezdetét a hazai betegápoló intézmények államilag szorgalmazott és irányított intenzív fejlődése és fejlesztése. Tehát a népvédelem - elsősorban már Mária Terézia uralkodása alatt - új szakigazgatási tevékenységként állami felügyelet alá került, bár e feladatok ellátását nem vonta ki az általános igazgatást ellátó vármegyék és szabad királyi városok jogköréből. Arra törekedett ugyanakkor, hogy az általános és a szakigazgatás feletti felügyeletet a központi kormányszervek, legtöbb esetben a Helytartótanács, a pénzügyi kérdésekben a Kamara, katonai kérdésekben a Haditanács, illetve a katonai szervek lássák el. Ezzel került összhangba az egészségügy is, * 7 M' Győry Tibor: Az orvostudományi kar története. Bp. Egyetemi Ny. 1936. 7 7 Pataky K: Az irgalmasrend magyarországi története. Bp. 1879. 42
