Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - A hazai polgári kórházügy megszervezése (1711-1790)
PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE EGÉSZSÉGÜGYE A IS. SZÁZADBAN Buonavisi Buda felszabadítása után írta a pápának, hogy a tábori kórházakból közel hatezer gyógyult katonát bocsátottak el.34 Valójában Buda visszavétele erősítette meg a bécsi hadvezetést a katonai kórházak rendszerének kiépítésében és általában a katona-egészségügy fontosságában. Kollonits püspök 1688-ban Budára helyezte át esztergomi katonai tábori kórházát, amit később Pestre telepítették át. Kollonits püspököt követve más magyar egyházfők is alapítottak betegápoló intézményt. így például Széchenyi érsek 1690-ben Körmöcbányán a Szent József Kórházat (kb. 40 ággyal), az egri érsek 1696-ban egy másik püspöki kórházat, 1704-ben Nesselrode pécsi püspök 50 ágyas kórházat alapított. Ezek valóban kórházak voltak, csak betegápolással és gyógyítással foglalkoztak, orvosaik egyetemet végzett személyek lettek, beosztásban több sebész is működött. A betegápolóknak vagy szerzeteseket fogadtak fel, de már megjelentek a világi ápolók is, akik „bérelték” a kórház működését (fűtés, tisztaság, élelmezés, valamint betegápolás), a beteggondozásra a kórház orvosa tanította be őket.33 A Rákóczi-szabadságharc katona-egészségügyéről és kórházainak működéséről már szóltunk, amit itt nem kívánunk megismételni. Viszont a szabadságharccal együtt lezáródott a magyar kórházügy történetének az a korszaka, amelyben a városi és egyházi betegházak és ispotályok mellett már körvonalazódott az állami központi irányítású kórházi rendszer. 1711 után már más jellegű fejlődés indult meg, amelyben nemcsak reformokkal és rendeletekkel szabályozták a betegápoló intézmények működését, hanem a lakosság számához igazodva igyekeztek a hálózat bővítését szorgalmazni. Ezzel megindult az a folyamat, amelynek célja a szegénygondozás elválasztása volt a betegellátástól, amellyel a kórháznak igazán a gyógyítás színterévé válását kívánták elősegíteni. A hazai polgári kórházügy megszervezése (1711-1790) A hazai kórházügy jelentős szakasza kezdődött a török uralom alóli felszabadulás, illetve a Rákóczi-szabadságharc bukása után. Az utóbbi fontos a hazai katonai kórházügy szempontjából. Szervezete tükrözte a korabeli modern elveket, beleágyazódott a hazai betegellátás valóságába, bizonyos ösztönző hatást gyakorolt a polgári ispotályok fejlődésére is. A lassan éledező országban jelentős eltérések voltak nemcsak a lakossá? sűrűsége, létszáma vonatkozásában, hanem anyagi ereje is jelentősen eltért egymástól. Az egykori hódoltsági területen szinte lehetetlen volt a lakosság közadományaiból betegház vagy hasonló intézmény megszervezése. Ilyen okokra hivatkozott Tolna vármegye 1714-ben, amelyeket az abban az évben kelt királyi rendeletre írott válaszában hangoztatott. Ebben a rendeletben 111. Károly király felszólította a vármegyéket, hogy létesítsenek a szegényeknek és a betegeknek kórházat, illetve a működőket bővítsék. A korabeli feljegyzések igen lesújtó véleményt alkottak ezen intézményekről és szinte 54 Lásd a 36. jegyzetet 33 Takáts László: A Rákóczi-szabadságharc egészségügyi szervezete. Honvédorvos, 1971. 4. sz. 41
