Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Kórházügy és betegellátás
II. József a közigazgatás, ezen belül az egészségügyet is érintő intézkedéseinek megtételében nagy szerepe volt Joseph Sonnenfeld (1732-1817) bécsi egyetemi tanár elméleti tevékenységének, elsősorban a Pénzügyi, kereskedelmi és rendészeti alaptörvények című háromkötetes munkájának, amely elméleti megalapozást adott a II. József intézkedéseinek. Az állam biztonsága érdekében alapjaiban kell átszervezni az orvosi ellátást, így hatósági orvosi állásokat, kórházakat, árvaházakat, gyógyszertárakat kell szervezni, ellenőrizni kell a szegénybetegek gyógykezelését, ellátását, az élelmiszerek tisztaságát, megszüntetni a kuruzslást stb. Erre megfelelő hivatalokat kell szervezni, illetve a meglevőket korszerűsíteni. Valójában csak a Helytartótanács egészségügyi osztályának létrehozásával vált megvalósíthatóvá az 1770. évi Generale Normativum Sanitatis azon rendelkezése, hogy minden helyhatóságnál - megyénél és szabad királyi városnál - egészségügyi bizottságot hozzanak létre az igazgatási terület orvosi ügyeinek irányítására. Ennek élén a megyei főorvos állt, akinek hasonló irányító és ellenőrző szerepe volt az adott vármegye területén, mint az országos főorvosnak az összes vármegyék felett. Az alá- és fölérendelő szintek végleges kialakításával, a szakmai irányítás formáinak pontos megalkotásával az előbb említett vármegyei bizottság is az alsóbb egészségügyi irányító testület szerepét kapta meg, amelynek elöljárója és szakmai felügyelője a helytartótanácsi azonos osztály volt. Viszont az „ideális” kép ellenére a helyi egészségügyi bizottságok tagjai nem orvosok vagy sebészek voltak, mivel ők csak választott tisztségviselők voltak, így csak részt vehettek tanácskozási joggal a bizottság munkájában. A vármegyei bizottság az alispánból, főszolgabírókból és több nemesi tisztségviselőből állt, szakértelmük alig volt, gyakran csak a jóindulatúktól függött egy ügy eldöntése.4 ' __________________PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE EGÉSZSÉGÜGYE A 18. SZÁZADBAN__________________ Kórházügy cs betegellátás A keresztény erkölcsi felfogás szerint a középkorban a tehetetlenek, az öregek és a betegek gondozása felebaráti szeretetből fakadó kötelesség volt. Ezért a középkorban a szegény betegek ápolására az adott településen betegházat hoztak létre, ahol általában szerzetesek, a plébániához tartozó személyek gondozták a betegeket. Itt helyezték el a település egyedülálló szegényeit, illetve a magatehetetlen és beteg csavargókat is. Ezen házak megszervezésében nemcsak az emberbaráti érzések játszottak szerepet, hanem itt különítették el a járványbetegeket is. Addig, míg ez a forma kötődött az egyházi személyekhez, a betegápolásban fontos szerepet játszottak a kolostorok, illetve a keresztény diakónusok, az apácák, a katolikus lovagrendek. A betegszobák vagy a kolostorokban voltak, vagy - például a lovagrendek - külön épületekben (kórházakban) helyezték el a rászorulókat.4fi 45 46 45 Atzél Elemér: Az egészségügyi közigazgatás története hazánkban. MONE 1925. 2, 6, 11, 7. 10-12. 9,7-8, 11.9. 12, 10-13? 1926. 3, 4. 68-69,5,90-91. 1927.4. 1.5-6, 2, 24-25. 46 Kapronczay Károly: Az ápolás-, ápolóképzés és kórházügy története Magyarországon. Bp. SOMKL, 2005. 177. 1. 37
