Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Járványok a 18. századi Magyarországon
szomszéd faluig menni. Amellett pátenst bocsáta ki, hogy a pestises helyekről senki a falu, város határán kívül ne járjon, mert van parancsolva az olyan embereket minden kedvezés nélkül, megöljék. Ha a strázsák meg nem ölnék, a strázsákat, magokat a generál öleti meg. És hogy minden városon, falukon kívül a mezőre házat tegyenek, és ha valaki megbetegszik, akár úr, akár szegény legény legyen, kivigyék azonnal azokba a házakba. Oda pedig ne legyen szabad senkinek menni, hanem az ennivalót tegyék le közhelyen s a betegek maguk, hordják el maguknak. Ha meghalnak, akkor se apjának, se anyjának, se gyerekének oda menni ne legyen szabad menni. A holt testet csókolni, siratni, harangozni, prédikálni, kísérni nem szabad, hanem ássanak a mezőn nagy sírokat, minden városban és falun két-három embert rendeljenek és minden ceremónia nélkül, tétessék el. Ha pedig otthon, a maga házában talál meghalni valaki, a házat minden bennlevő egyetmásokkal együtt a földig égessék le, a ház cselédeit az erdőre csapják ki a negyven napig, ott legyenek.” 16 A szigorú rendszabályok ellenére ritka volt a kis mértékű mortalitás, mint például 1739-ben, Szarvas városában, ahol - Tessedik Sámuel beszámolója szerint - csak 15 ember esett áldozatul a járványnak.'7 Ennek magyarázata éppen a rendszabályok megtartása, a zárlat pontos ellenőrzése és betartatása volt. Ennek ellenpéldája Bécs városa, ahol — a rendeletek szigorú megtartatása ellenére - 12 400 megbetegedés történt és ebből 9000 halt meg. Ugyancsak súlyos veszteségek voltak 1718-ban, Brassóban, amelyről Albrich János (1687-1749) brassói városi orvos számolt be kéziratban maradt értekezésében, az ő adatait Köleséri Sámuel használta fel 1919-ben kiadott „Tanáts adás, amelyet 1719. esztendőben Kolozsvárott megújult pestis ellen való védekezésre írott.”18 1720-ban Európát megdöbbentette a nagy pusztítást végzett marseilles-i pestis járvány, hiszen a kereskedelmi hajók hurcolták be a kikötőbe és terjedt el Franciaország déli vidékein. Eddig keletről támadott a járvány, most a tenger felől, amelynek hatására a bécsi udvari kancellária több veszteglő állomást állított fel Triesztben. Az 1738-1739. évi járvány lappangva huszonkét esztendeig, egészen 1760-ig fennmaradt, 1741-ben és 1755-ben hevesen fellobbant, összesen 40 ezer embert pusztított el. Ez a pestisjárvány 1738-ban kezdődött a Grünne ezred katonái között Temesváron, csakhamar pusztított Szabadkán és a Bánátban, Szeged, Debrecen. Szatmárnémeti, Csong- rád, Torontál, Békés, Temes, Arad, Pest, Heves és Szabolcs vármegyék következtek. Oka részben abban keresendő, hogy a járványok elleni intézkedések - megfelelő ismeretek nélkül - annyira megzavarták az embereket, hogy a zárlattól és a forgalmi korlátozásoktól való félelem miatt eltitkolták a betegséget. Sok helyen a zárlatok élelmezési zavarokat okoztak, ami kisebb-nagyobb forrongásokhoz vezetett. A járványok idején a kihirdetett rendszabályok ellen jelentős volt a lakosság ellenállás. Példa erre az 1739-1740-es debreceni nagy pestisjárvány: az első esetet ________________PEST-PIUS-SOLT VÁRMEGYE EGÉSZSÉGÜGYE A IX. SZÁZADBAN_______________ 16 Cserei Mihály: História. Pest, Egyetemi Ny. 1852. 230. 1. 17 Tessedik Sámuel: Önéletírás. Pest, 1873.: Is Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. III. köt. Bp. 1968. 30^12, 306. p. 17
