Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Járványok a 18. századi Magyarországon
K.4PRO.VCZA Y KAROLY jelentett, hiszen a déli irányból görög és török kereskedők szabadon mozogtak, valamint állandóak voltak a szerb katonai betörések is. A katonai hadműveleteket nagyban akadályozták az ország legkülönbözőbb helyein elrendelt vesztegzárak, amit a lakosság zöme nem tartott be, sőt a szembenálló hadseregek is kivonták csapataikat e vidékekről. A veszteség számottevő volt, hiszen az adóösszeírásokból 3,5 millió lakosra lehetett következtetni, amelynek 10%-a meghalt. A járvány leginkább a városokban pusztított. A hadsereg veszteségei is jelentősek lettek: az Érsekújvár felmentésére indult 10 ezer fos kuruc seregben Ónodon pestis tört ki, Vácra érkezve már csak háromezer katonát számláltak.8 Nem alaptalan az a feltételezés, hogy a Rákóczi vezette szabadságharc bukásának egyik oka éppen a pestisjárvány volt, amely valóban megtizedelte a kuruc sereget. Viszont a szabadságharc egészségügyi szervezete az ország orvos- és sebészállományának felmérését is jelentette, illetve képet adott a beteggondozás lehetőségeiről és hiányosságairól. Másik fontos tanulság, hogy az ország középső vidékei - a volt hódoltsági területek - valóságos veszélyzónát képeztek a különböző járványoknak. A mocsaras vidékeken dúlt a malária, maga Rákóczi Ferenc is 1704-ben itt betegedett meg maláriában, itt pusztított a pestis - Kecskemét, Kisújszállás, Hódmezővásárhely, Szeged stb. - legjobban. Nem véletlen, hogy e területre betelepített német telepesek első „nemzedéke” a maláriába áldozata lett a 18. század első negyedében. A helyzet csak a mocsarak lecsapolása után javult. Járványok a 18.századi Magyarországon Pestis A pestis (döghalál, mirigyhalál, fekete halál) Európában már csak 1720-ban és 1743-ban jelentkezett járványszerüen, de hazánkban még az uralkodó járványok közé tartozott. A pestis már Magyarországot nem nyugatról, hanem keletről veszélyeztette, amit a kereskedők és a kóborló cigánykaravánok hurcoltak be. A legnagyobb járvány 1709-1713-ban dúlt Magyarországon és összesen 410 ezer áldozatot szedett. Ezek az adatok Antonio Loigk és Joanne Baptista Werloschnig 1716-ban kiadott könyvének adatai, amelyet az európai szak- irodalom is átvett.9 Ez a járvány szörnyű pusztítást végzett, Pozsony lakosságának 30%-a, Nagyszombat 50%-a, Kassa, Buda és Szeged 20%-a elpusztult, de a többi vidéki településeken is nagy mortalitást jelentett. Például a Borsod megyében levő községek többsége teljesen elnéptelenedett, Szatmár városában az 1710. évi összeírás szerint 200 ember élte túl 8 Gortvay György: Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története. Bp. Akadémiai Kiadó. 1953. : Mayer Kolos Ferenc: Az orvostudomány története. Bp. MOK, 1929. : Demkó Kálmán: A magyar orvosi rend története. Bp. MOTV. 1894. : Fekete Lajos: A magyar- országi ragályos és járványos kórok rövid története. Debrecen, 1874. Takáts László: A Rákó- czi-szabadságharc egészségügye. Bp. 2003. : Thaly Kálmán: A pestis Magyarországon 1708— 1711-ben Pesti Napló, 1879. nov. 25-26. : Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. Bp. MOK. 1944. IV. köt. 40. 1. 89. pont. 9 Loigk, Antonio - Warloschnig, Baptista: Historia pestis, quae ab anno 1708 ad 1713. Transylvaniam, Hungáriám. Austrian!. Styria, 1716. 497. p. 14
