Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Az 1805-1813. évi céhreform
PEST-PIUS-SOLTMEGYE KÉZMŰIPARA A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL I872-IG Az 1805-1813. évi céhreform Mint láttuk, Mária Terézia 1761-től bevezetett reformjai változásokat hoztak a magyarországi és így a Pest-Pilis-Solt megyei céhek életében is, és befolyásolták a kézműipar további fejlődését. További intézkedésekre azonban szükség volt a gazdasági fejlődés megélénkülése miatt, amely a 18. század végén, majd a napóleoni háborúk idején vette kezdetét. A fellendülés nyomán egyre több manufaktúra kezdte meg működését, de a lakosság számának emelkedése, a kereskedelem növekedése és a háborús konjunktúra miatt a kézművesek is új lehetőségekhez jutottak. A fejlődés egyik következménye volt, hogy a 19. század elején az uralkodó a céhek újabb szabályozását rendelte el. A Helytartótanács 1805. február 5-én az ország összes törvényhatóságának elrendelte, hogy a céhleveleket gyűjtsék össze, küldjék fel újabb revízió céljából, a céhlevéllel nem rendelkező mesterek pedig váltsanak ki újat. A rendelet mellékleteként 17 pontban közölték azon alapelveket, amelyek szerint a mesterek az új privilégiumokat megszerezhették. Pest-Pilis-Solt megye közönsége 1807-ben felküldte a hatályban lévő céhlevelek egy részét,38 például Óbuda, Szentendre, Kalocsa, Dunapataj helységekből, de voltak olyan városok, például Kecskemét, ahol erre csak évek múlva került sor. A privilégiumok revíziójára vonatkozó rendeletet a többi vármegyék és a szabad királyi városok sem siettek betartani, majd a napóleoni háborúk miatt a kérdés le is került a napirendről. Pest-Pilis-Solt megyében azonban ebben az átmeneti időszakban is alakultak céhek, illetve történtek kísérletek ezek létrehozására. 1811- ben a ráckevei kovácsok és kerékgyártók jelentkeztek a vármegyénél. Ők az előírásoknak megfelelően - mint jeleztük - 1807-ben eredetben felküldték a Helytartótanácshoz céhlevelüket, így a később belépő céhtagok annak előírásait már nem is ismerték. Kiváltságlevél híján a mesterek a palotai testületbe iratkoztak be, azonban a nagy távolság miatt a kapcsolattartás igen nehéz volt. Ezért kölcsön vették és lemásolták a ceglédi kovácsok Mária Teréziától kiadott céhlevelét. Ezt a lépést a vármegye jóváhagyta és a kiváltságot a közgyűlésen kihirdette számukra.39 1812- ben a Pilisi járásban élő takácsok a mezővárosokból és a falvakból fordultak a vármegyéhez olyan kéréssel, hogy a jobb rend fenntartása érdekében adjanak nekik céhlevelet. Ennek szövegét meg is fogalmazták. A 17 pontos céhlevél követi az 1805-ben kiadott rendelkezés előírásait és az ott megfogalmazott elvárásokat.58 59 60 Ugyanebben az évben kapott a vármegyétől céhlevelet a pilisi mészáros céh, amely szintén a járás mészárosainak szólt. A mészáros mesterség különlegessége miatt ez a céhlevél igen sok speciális előírást tartalmazott. Mivel itt korábban sohasem volt céh, azokat a mestereket, akik a privilégium elnyerésekor dolgoztak, automatikusan beírták, 58 MÓL Helytartótanács, Departamentum civitatense (C 49) 1808-5-2. 59 PML IV. 78. No. 32. 60 PML IV. 78. No. 29. 115
