Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Az 1761. évi céhreform
Az intézkedések meghozatalát elsősorban a lakosság iparcikkekkel való ellátásának igénye tette szükségessé. A régi és újjáalakuló testületeknek biztosítani kellett az iparos utánpótlást, a munka megfelelő minőségét, az egészséges versenyt a kézművesek között. Ugyanakkor meg kellett akadályozni azt, hogy a szervezetek érdekvédelemre hivatkozva a fejlődés kerékkötői legyenek. Az ország és ezen belül Pest-Pilis-Solt megye lakossága is a 18. század folyamán többszörösére növekedett, és egyre nagyobb piacot biztosított a megélni és meggazdagodni kívánó kézművesek számára. A dikális összeírások tanúsága szerint az adózó családok és velük együtt a családtagok száma fokozatosan emelkedett. 1744-ben és 1771-ben a következő képet mutatta a megye négy járásában: ______________________________________________DÓKA KLÁRA______________________________________________ 5. sz. táblázat A családfők száma 1744-ben a dikális és taxális összeírás szerint Hospes és egyéb családfő Özvegy Házas zsellér Házatlan zsellér Rideg Taxás Összesen Kecskeméti járás 5592 824 524 302 21 376 7639 Váci járás 2906 413 900 154 156 323 4852 Pilisi járás 2698 367 336 450 50 249 4150 Solti járás 3275 345 167 91 15 120 4013 Összesen 14471 1949 1927 997 242 1068 20 654 Ha az 1728. évi és az 1744-es dikális összeírás összefoglaló eredményeit összehasonlítjuk látható, hogy a családfők száma csaknem kétszeresére növekedett.3' A legnagyobb gyarapodás a Kecskeméti járásban volt, több mint két és félszeres. Ezt követte a Solti járás, ahol a lakosság szintén több mint kétszeresére nőtt, majd szerényebb mértékben a váci és a pilisi következett. A 18. század közepére a Kecskeméti járás - a Tápió vidékétől a Duna-Tisza közi hátság közepéig - a megye legjobban fejlődő része volt. A természeti feltételek a mezőgazdasági termeléshez adottak voltak, a területen fontos utak haladtak keresztül a nagyobb városok, a piaci lehetőségek irányában. Mindez előnyös volt a két nagy mezőváros, Kecskemét és Nagykőrös szempontjából, és elősegítette az ipar fejlődését is. A Solti járás gyarapodása a 18. század közepén az új betelepítésekkel függött össze, amire a szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló mezőgazdasági terület lehetőséget adott. A Pilisi és Váci járásban már nem voltak ennyire jók az adottságok, sőt ezt a területet az 1738-39. évi pestisjárvány is megtizedelte. ’7 Az 1728-ből és 1744-ből a két dikális összeírást hasonlítjuk össze. Ebben a vonatkozásban nem vesszük figyelembe a taxalistákat, mert azok 1728-ban sem szerepelnek. 106
