Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Összefoglalás
KOCSIS GYULA vű, katolikus felekezetű volt. Egy-egy szlovák anyanyelvű falu volt a Duna völgyében Pesttől északra, és délre is. A Duna völgyében számottevő volt a református népesség aránya. A homokhátság mezővárosai református többségűek voltak. A katolikus magyar falvak mellett ugyanitt néhány szlovák anyanyelvű, részben evangélikus vallású falu is volt. A Gödöllői-dombság déli nyúlványai között, Tápiósáp vidékén katolikus és református magyar, valamint katolikus és evangélikus szlovák falvak voltak. Egy-egy településen az egyik, vagy másik felekezet volt nagy többségben. Ugyanez mondható el a Gödöllői-dombság és a Cserhát-vidék településeiről is. Duna partján és a Cserhát vidékén néhány német falu is volt. Az úrbéresek rétegződése Az 1771. évi rovásadó összeírás a régiók jelentős többségében túlnyomórészt telkes jobbágy háztartásokat talált. Ha a régiók átlagát vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy csak a dunántúli öt régiók közül ötnek - Duna-part, Dél-nyugati falvak, Zsámbéki medence, Budai-hegység, Pilis hegység - a falvaiban nem érte el a telkes jobbágyság aránya a két harmados többséget. A telkes jobbágyság arányának régiós átlaga a Duna-parti mezővárosokban - Visegrádon, Szentendrén, Óbudán - volt a legalacsonyabb (29%). Ennek oka lakosaik túlnyomó többségének kereskedelmi és kézműipari tevékenysége, és a mezőgazdaság számára kedvezőtlen (kivéve a szőlőművelést) földrajzi környezet volt. A Csepel-sziget és homokhátság mezővárosaiban is viszonylag alacsony volt a telkes jobbágyág régiós átlaga (49% és 51%). Ezeken a településeken ugyan jelentős mezőgazdálkodással kell számolnunk, de nem kevésbé volt jelentős a kézműiparos és kereskedő rétegek aránya sem. Tíz régióban mind a falvakban, mind a mezővárosokban az úrbéresség két harmada rendelkezett jobbágytelekkel. A telkes jobbágyság régiós átlaga a Cserhátalja falvaiban volt a legmagasabb (80%). Az úrbéresek túlnyomó többsége (mintegy 80%-a) mind a tizenöt régióban egycsaládos háztartásban élt. A maradék 20% -is szinte kizárólag két elemi családot tartalmazó háztartás volt. Kivételt képeznek a (felekezeti különbség nélkül) a délszláv lakosságú falvak, illetve a Cserhátalja régió magyar-szlovák vegyes lakosságú faluja, Hévízgyörk. Ezeken a településeken az egynél több családot magában foglaló háztartások aránya elérte, illetve meghaladta a 30%-ot. Szántóművelés A kettős megye Duna bal parti régióiban változatos volt a határhasználat rendje. A Budai-hegység és a Pilis hegység számos falujában az irtás eredetű szántók az urbérrrendezés idején még nem voltak nyomásokra osztva. A Szentendrei-szigeten, a Duna-parti településeken, valamint az összes kamarai birtokon két nyomásra voltak felosztva a jobbágyok telki szántói. Három nyomással csak a zsámbéki medence egyházi- és magánföldesúri birtokain találkozhatunk. A Duna bal partján, a Cserhátalji régióban minden falu határa két nyomásra volt osztva, és a Cserhát-vidék településein is túlnyomó többségben voltak az ilyen határok. A korabeli váci-, kecskeméti- és solti járáshoz tartozó többi hat régió tele564
