Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... A tizenöt településből egy mezővárost (Kisvác - a három részből álló város mezőgazdasági foglalkozású része) és két falut (Püspökhatvan, Püspökszilágy) a váci püspökség birtokolt összesen mintegy 93 jobbágytelekkel. Ezeken 31 egész-, 71 fél- és 72 negyed telkes jobbágy élt. Egyik faluban egy egészteleknél nagyobb hányadot is birtokló jobbágy is gazdálkodott és a régióban egyedül a püspökségnek voltak nyolcadtelkes jobbágyai (31 személy) Kisvácon. Huszonhét házas zsellér és 4 ház nélküli zsellér is szolgálta a püspökséget. A pesti pálosoké volt Bottyán 18,5 jobbágytelke, amelyet hét, az egészteleknél nagyobb hányadot birtokló telkes jobbágy, és 23 féltelkes használt. Tizenkét házas zsellér is élt a faluban. A gödöllői Grassalkovich-uradalomhoz két falu tartozott a régióban - Gal- gamácsa és a vele szomszédos Kisújfalu. Az uradalomnak itt összesen 45,5 jobbágytelke volt: két, az egészteleknél nagyobb hányadot használó telkes jobbággyal, 31 egész- és 21 fél telkes jobbággyal, valamint 57 házas zsellérrel. Egy mezővárost és három falut egy-egy főúri család, vagy személy birtokolt. Aszód 27 jobbágytelkét 13 hatnyolcad- és 45 háromnyolcad telken lakó jobbággyal, valamint 50 házas zsellérrrel a Podmaniczky család, Ácsa 35 jobbágytelkét 21 egész- és 28 féltelkes, valamint 14 az egészteleknél nagyobb hányadot használó telkes jobbággyal, 21 házas zsellérrel Prónay Gáborné birtokolta. Ráday Gedeon az úrbérrendezés előtt másfél évtizeddel népesítette be Ikladot 9 egész- és 20 féltelkes jobbággyal. A házas zsellérek száma 19 volt. A régió talán legkisebb falujának, Dukának a földesura Rudnyánszky József volt. A 12 telken tíz egész- és négy féltelkes jobbágy élt, majdnem ennyi volt a házas zsellér háztartások száma is. További öt falu telkes jobbágyainak és házas zselléreinek földesurai köznemesi birtokosok voltak, akik kisebb-nagyobb részbirtokukon többnyire helyben is laktak. Ilyen falu volt Tótgyörk, Rátót, Csővár, Hártyán, Kisnémedi. Közöttük voltak olyan falvak, amelyekben a földesurak között nagyjából arányosan oszlott el a tulajdonjog, voltak olyanok, amelyekben az egyik úr a falu telkeinek nagy hányadát birtokolta, másoknak esetleg csak házas zselléreik éltek a faluban. Az öt falu összesen 101,5 jobbágytelkén 69 egész-, 55 féltelkes jobbágy élt. A házas zsellérek száma mind az öt faluban meghaladta a telkesek számát, összesen 170 volt. (Novak L. F. 2005) A falvak közül Püspökhatvan és Iklad teljesítették szerződés szerint a földesúrnak járó szolgáltatásaikat. Az összes többi település régi szokás szerint adózott. A központi rendezést megelőzően egyik falunak sem volt elfogadott urbáriuma. (Wellmann I. 1967:135-184.) A községhatárok többségét (Püspökhatvan, Püspökszilágy, Ácsa, Kisújfalu, Iklad, Kisnémedi) az első osztályba sorolták. Majdnem ugyanennyi volt a másod- osztályú határral rendelkezők (Kis Vác, Bottyán, Tótgyörk, Aszód, Duka) száma is. Két falu (Mácsa és Hártyán) határa negyedosztályú volt, Rátót és Csővár osz- tályoba sorolását nem ismerjük. (Novák L. F. 2005.) A régió 13 falujából és két mezővárosából hat szlovák, négy magyar anyanyelvű volt. A két mezőváros és három falu népességében több nemzetiség is jelen volt. Ikladon szlovákok és németek éltek együtt. Bottyán népességét a 18. század végi négy forrás (adatait közli Szaszkóné 1988) közül kettő szlováknak, kettő magyarnak mondta. Püspökhatvan népességének megítélése ugyanezen forrásokban hasonlóan 535
