Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... nával rendelkező háztartásokon belül az egy háztartásra átlagosan jutó gabona mennyisége tíz településen. Domonyban a 68 pm-t is eléri. 1798-ban a péceli jobbágyok által túlkapásokkal vádolt bérlő támadó védekezését, gúnyos lenézését is érzékelteti, egyben azonban a paraszti gazdálkodási gyakorlat számos elemét tartalmazza Bölcskey József árendás felelete a jobbágyok panaszára A nevezett bérlő valószínűleg azonos azzal a személlyel, akit a rákoscsabai úrbéri tabellában egésztelkes jobbágyként írtak össze 1771-ben. (Gazdaságának állatállománya lentebb, a néhány tehetős jobbágy gazdasága c. alfejezetben olvasható.) Bölcskey szerint nem a péceli jobbágyok által adott okokban - földesúri túlkapásokban - kell keresni a jobbágyok elszegényedését, hanem „látták azt, hogy könnyebb a zselléri állapot, mint a marhás emberé. A szántó-vető paraszt embernek az ő életmódja vagyon az ő vonó marhája után. így néki mindig kellene annak etetése és munkája után vigyázni, de ezt a péceli ember többnyire elmulatja. S hogy maga könnyebben heverhessen, valami fia lévén még mellé pénzen fogad valami cselédet, aki rosszul viselvén gondját marhájának, el is korhelykedvén a dologra való időt keveset is dolgozik, a gazdát is marhájából kipusztítja. Innen vagyon az, hogy az urbárium szerint egy vetőre kiadott 13 holdnyi földet őszi és tavaszi alá annak rendi szerint meg nem tudja illendően mívelni. A rosszul mívelt földben termett szegény gabonájára - ahelyett, hogy maga felaratná - nagyobb részt a vármegye limitatióján eggyel - kettővel alább aratókat fogad és hasonló módon nyomtatókat is és azoknak úgy kiosztja termését, hogy neki alig marad” (PML. IV 165.a. 45. doboz) Rétek Szada, Kerepes, Gödöllő határában nem volt rét. Ez utóbbi mezővárosban az erdőkben és a pusztákon kaszálhattak 12 szekérnyi szénát. Isaszegen és az erdőkben, pusztákon és a „marasztokban” - vízállásos, nedves, mocsaras helyeken. Itt a kaszálók marhaszám szerint voltak elosztva, ami az időnkénti újraosztás lehetőségét is feltételezi. Hat faluban (Fót, Keresztúr, Cinkota, Kistarcsa, Veresegyház, Kisszentmiklós) 3-7 nyilasra osztották a réteket, ezekben a falvakban sem zárhatjuk ki az újraosztás lehetőségét. Öt faluban (Keresztúr, Cinkota, Isaszeg, Fót Veresegyház) kevés sarját is kaszálhattak, a többi településen a kaszálót azonban a szénahordás után legelőként hasznosították. (Wellmann I. 1967:135-184.) b.l Irtásföldek 1720-ban Vácszentlászlón és Valkón jegyeztek fel irtásokat. Az úrbérrendezéskor a települések elöljárói Kerepesen, Valkón és Szadán említettek ilyeneket. Kerepesen majdnem mindenkinek 6-10 pm-s irtása volt, még kenderfoldjüket is a berekből irtották. Az úrbéri per idején 461 hold (1200 négyszögöles) 224 négyszögöl irtvány volt a kerepesi határban. (PML. IV165.a. 34. doboz) Szadán a szántóik szélében voltak az irtások. Vácszentlászlón az urbárium bevezetése után 1773 és 1782 között az uraság engedelmével „holmi cseplés és uraság használatára kivágott erdőből” irtottak ki szántókat. Az úrbéri per idején 45 személy 396 pm irtásíoldet bírt, nagyságuk 2-14 pm között mozgott. (PML. IV 165.a. 85. doboz) 515
