Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA c.l Nyomáson kívüli földek, kertek A régió legtöbb településének elöljárói csak a földesúri adózás felsorolásakor tettek említést arról, hogy bizonyos termények után is kell dézsmát (hetedet, kilencedet), vagy dézsma megváltást fizetniük. Ezek között számos olyan volt, amelyet nyomásokon kívüli földekben, kertekben, vagy friss törésekben termesztettek. A térség több falujában említettek meg a dézsmaköteles (kilenced) termények között a kukoricát (6 falu), a káposztát (3 falu), a tököt (2 falu), a kendert (2 falu), a lent és a dinnyét (1-1 falu). Cinkotán a földesurak a mákot, babot, kerek répát is a kilencedköteles termények közé sorolták. Tíz településen a lakosoknak néhány pm terjedelmű kukorica- és kenderföldjük volt. Hét településen káposztás kertjeik is. Kistarcsán a „külső földekben”, Dányon a búza földekben - ugarban - is termesztettek kukoricát. Olyan mennyiségű kukoricát termeltek, hogy Pesten is árulhattak belőle. Kerepesen és Isaszegen dohányt is termesztettek. Bagón a 18. század végén a káposzta volt igen jelentős, mintegy 32 ezer fej káposztát írtak össze. A kilenc pontra adott válaszok szerint a Grassalkovich-uradalom falvaiban, Csíktarcsán, Kerepesen, Gödöllőn, Bagón, Kisszentmiklósón és Csömörön szérűs kertjei is voltak az úrbéreseknek. Bérelt puszták, majorsági földek használata A Grassalkovi eh-uradalomhoz tartozó települések közül hat elöljárói említették, hogy földesuruk valamely pusztáját is használják, bérlik. Csíktarcsa Halomegyházát; Isaszeg Nyíregyház és (Tápió)Szentgyörgy pusztákat; Dány Szentkirályt; Csömör Szentmihályt; Bag a hatvani rétet; Gödöllő pedig Besnyő, Bábát és Egerszeg pusztákat. Ezek a puszták szomszédosak voltak a bérbevevő településekkel. A községek erdejüket, (erdei) legelőjüket, kaszálójukat hasznosították, esetenként heted dézsma fejében szántottak is. Grassalkovich Antal földesúr „kegyelméből” arra is volt példa, hogy a majorsági földeket - szántót, kaszálót - átengedtek a jobbágyoknak, így pl. Csíktarcsán és Isaszegen. Az Esterházy család bujáki uradalmához tartozó két falu, Valkó és Vácszent- lászló jobbágyai földesuruknak a Külső-Szolnok megyei Kürt pusztáját használhatták kaszálónak, illetve marháik teleltetésére. Fót is földesurának Megyer és Sikátor pusztáját bérelte, hasonlóan Szadához, amely a váci püspökség Szent Jakab pusztáján rétet és szántót használt, valamint Szent Mihály nap után jószágait legeltette. Itt az a szokatlan helyzet fordult elő, hogy a falunak a váradi káptalan birtokában lévő egyik része a váci püspök birtokában lévő másik résztől „albérletben” bírta Szent Jakab egy részét. Az albérlet részleteit nem ismerjük. (Wellmann I. 1967:135-184.) Állattartás Balla Antal vármegyei geometra a ksigyűlés által kiküldött biztosként a következőket jelentette 1798-ban péceli legelőről: „ a helység lakosainak szabad még marháikat a Sukoró és a Kopasz nevű erdőcskékben is legeltetni. Azonban mikor makk terem az erdőcskékben, vagy pedig tonsura, avagy levágás alá vétetődik valamely rész, akkoron az első esetben ősszel és télen, amíg a makk felétetődik, a má516
