Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA kor azok ugaron voltak. 64 pm nagyságú telki szántóik a legnagyobbak közé tartoztak a régióban. A térség tizenegy településén kétnyomásos határhasználati rend uralkodott. A gödöllői uradalom ebben e régióban lévő nyolc településének határát ezen a módon művelték. A telki szántók nem voltak túlságosan elaprózódva, 7-16 darabból álltak. Az egyes falvak telki szántóinak kiterjedésében nagy különbségek figyelhetők meg. Bagón volt a legkisebb, 23 pm a szántó. Négy faluban 42-48 pm volt. Az uradalmi központban Gödöllőn 60 pm őszi-tavaszi vetést tehettek. (Wellmann I. 1967:135-184.) A kétnyomásos határú községek közé tartoztak a köznemesi birtokosságok falvai - Pécel és Domony - is. Mindkét faluban elég nagy a telki szántó, 60, illetve 50 pm. A váci püspökség falujában, Szadán csak negyedtelkes jobbágyok voltak, így itt csak 8 pm-s volt a szántó vetőnként. Ebbe is csak őszit vetettek, mert a határban a tavaszi „teljességgel meg nem terem.” (Wellmann I. 1967:135-184.) A Gödöllői-dombság települései elöljáróinak vallomása számos esetben említi, hogy a zselléreknek is vannak földjeik. Cinkotán a gyalogoknak is volt szántójuk, rétjük, Kerepesen minden vetőben két darab, összesen 4 pm-s földjük, ezen kívül irtásuk is volt. Pécelen is rendelkeztek 3-4 pm-s vetéssel. Isaszegen 7 pm-s földjük volt. Itt azt is elmondták az elöljárók, hogy a zsellérek a szántókon kívül minden másból is részesednek: négy gyalognak annyi van, mint egy egész helyesnek. Ez valószínűleg a beltelekre és az egyéb, nyomáson kívüli földekre vonatkozik. A gödöllői uradalomban, de a régió egészében is ez lehetett a gyakorlat, ugyanis további öt településen - Gödöllőn, Csíktarcsán, Kisszentmiklóson, Csömörön, valamint Mogyoródon - is ez a gyakorlat figyelhető meg. A mogyoródi úrbéri per irataiban olvasható, hogy zsellérek is bírtak szántót, melybe rozsot vetettek, ezen kívül káposzta-, kender-, krumpli- és babföldeket is használhattak. (PML. 165.a. 40. doboz) Az 1771. évi portaösszeírás 3. táblázatban összefoglalt adatai azonban azt is igazolják, hogy a fent felsorolt településeken kívül is lehetett néhány zsellér háztartásnak szántója, ugyanis a gabonával rendelkező háztartások aránya, számos helyen meghaladja a telkes háztartások arányát. (3. táblázat, 3. és 6. oszlop) (PML. CP II. 281. Váci járás) Az 1771. évi rovásadó összeírás szerint (adatait a 2. táblázatban foglaltuk össze) a régió falvainak 50%-ában mintegy fele-fele arányban (45-59%) írtak össze őszi- és tavaszi gabonát a háztartásokban. Ezek közül négy faluban magasabb a tavaszi gabona aránya. A települések másik 50%-ában 61-85% az őszi gabona túlsúlya. Ezek az arányok valószínűleg a vetésterület megoszlását is tükrözik. Ezt igazolhatja Szada példája, ahol a kilenc kérdőpontra adott válasz szerint a tavaszi „teljességgel meg nem termett”, és az 1771. évben a háztartásokban összeírt gabona 85%-át valóban az őszi tette ki. A 3. táblázatban a gabonával rendelkező háztartásokra vonatkozó adatokat gyűjtöttük össze. A régión belüli arányok szerint a legkevesebb (19,6 pm) őszi gabona két faluban (Dányon és Vácszentlászlón) jut egy háztartásra. Más régiókban ez a mennyiség legalábbis közepesnek számítana. Kifejezetten magas (30 pm-nél több) a gabo514
