Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... A Tápiómente településeinek elöljárói vallomásukban nem tértek ki a zsellérek esetleges szántóföld birtoklására. Az 1771. évi portaösszeírás 3. táblázatban összefoglalt adatai szerint azonban néhány zsellér háztartásnak lehetett szántója, ugyanis a gabonával rendelkező háztartások aránya, meghaladta a telkes háztartások arányát. (3. táblázat, 3. és 6. oszlop) (Wellmann I. 1967:231-262., PML. CP II. Kecskeméti járás) Az 1771. évi rovásadó összeírás szerint (adatai a 2. táblázatban olvashatók) a régió településeinek többségében mintegy fele-fele arányban írtak össze őszi és tavaszi gabonát a háztartásokban. Ez valószínűleg a vetésterület megoszlását is tükrözi. Ettől csak egy település Tápiószele, tért el jelentősen, ahol 70% őszi, 30% tavaszi gabonát írtak össze. A 3. táblázatban a gabonával rendelkező háztartásokra vonatkozó adatokat gyűjtöttük össze. A legkevesebb gabona jutott egy háztartásra a régió egyetlen mezővárosában, Nagykátán. Ezt a határ viszonylagos szűkössége - a nyomások egy része a pusztákra szorult - is magyarázhatja. Rétek A régió falvai nem szűkölködtek rétekben. Ennek ellenére - valószínűleg a kiterjedt földesúri majorkodás miatt - változatos a gyűjtött takarmány mennyisége és a réthasználat módja is. Tápiószelén, Tápiószentmártonban, Farmoson évente „mutatja ki” a földesúr a jobbágyok kaszálóit - az adott esztendei fűtermés és - nyilvánvalóan - a saját gazdaságának érdekei szerint. Ezt jelzi az is, hogy Farmoson nem kaszáltak sarjút, habár lehetett volna, mert a rétet a földesúr marhái járják. Tápiószelén a tavaszi gabona alá való föld és a rét nem vált el élesen egymástól. Több földesúr jobbágyai nyilatkoztak arról, hogy, ha tavasz alá nem szántják, akkor kaszálják a használatukban lévő földet. Tápiógyörgyén mindkét földesúr jobbágyainak a pusztán voltak a rétjeik. A régió kevésbé szoros földesúri függésben lévő településein - Nagykátán, Szentmártonkátán, Szentlőrinckátán, Tóalmáson, illetve Bicskén és Györgyén - a közösségek, a földközösség még létező elemeként (és a régió sajátos vonásaként) maguk osztották újra esztendőnként a réteket. Sarjút sehol sem kaszáltak. b./ Irtásföldek A régióban már a 18. század elején sem voltak irtásföldek. (Wellmann I., 1967: 231-262.) c.l Nyomáson kívüli földek, kertek A régió legtöbb településének elöljárói csak a földesúri adózás felsorolásakor említették, hogy bizonyos termények után is kell dézsmát (hetedet, kilencedet), vagy dézsma megváltást fizetniük. Ezek között számos olyan volt, amelyet nyomásokon kívüli földekben, kertekben, vagy friss feltörésekben, szántásokban termesztettek. A térség hat falujában sorolták fel a (heted, vagy kilenced) dézsma köteles termények között a kölest, négy faluban a lent, öt faluban a kukoricát, két faluban a lencsét, borsót, egy faluban a mákot. Sajátos, hogy káposztakilencedről csak egy tele481
