Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA pülésen - Nagykátán - szóltak. Kert dűlőfóldeket, bennük kukorica és káposzta veteménnyel, csak Tápióbicskén említettek. Kenderföld azonban - Tápiószelét kivéve - mindenhol volt, négy faluban 2 pm, kettőben 1 pm, egyben 1,5 pm nagyságú. (Wellmann L, 1967:231-262.) Bérelt puszták, majorsági földek használata A községek pusztahasználatának a török hódoltság utáni legkorábbi nyomát Nagy- káta 1700-ban kelt telepítési szerződésében olvashatjuk. (A 17. századi előzményeket Id! Kocsis Gy. 1979.) Gróf Keglevich Zsigmond által aláírt irat szerinti „az elmúlt háború idején elpusztult Csekekáta nevű falunkat megszállítani akarván engedtük Pest vármegyében lévő örökös pusztáinkat usuálni Sőreget minden per- tinentiajaval és Vároki pusztánk erdeit” A későbbiekben, és az úrbérrendezés idején Egreskátát is (a kókai határ szélén lévő Várokot már nem) használhatták, mindkettőt bérleti díj fejében. (PML. IV l.h. 15. doboz). A puszták használata annyira szorosan beépült a mezőváros gazdálkodásába, hogy a nyomások egy része itt helyezkedett el. A szentmártonkátai és szentlőrinckátai jobbágyoknak is voltak pusztai szántóik, kaszálóik, illetve legelőik. A jobbágyok pusztahasználatáról Szele és Györgye esetében tudunk még, marháik szabadon - bérleti díj nélkül - járták a földesuraik tulajdonában lévő szomszédos pusztákat. (Wellmann I. 1967:231-262.) Állattartás aj Igás- és vonóállat ellátottság Az 1771. évi rovásadó összeírás alapján a 4. táblázatban összegeztük a háztartásokban öszeírt igás ökör és vonóállat (igásökör és hámos ló együtt) mennyiséget. Az adatokból láthatjuk, hogy csupán egy településen - Tápiószelén - volt minden telkes jobbágynak jármos ökre, igaz háztartásonként átlagosan csak valamivel több, mint egy pár. A többi faluban nemegyszer lényegesen alatta maradt a jármos ökörrel rendelkező háztartások száma a telkes jobbágy háztartások számának. Három településen, Nagykátán, Szentlőrinckátán és Tóalmáson még vonóállata sem volt minden telkes gazdaságnak. A vonóállat ellátottságot vizsgálva azonban számos faluban kedvezőbb helyzetet találunk. A fentebb említetteken kívül minden faluban a telkesek mellett még néhány zsellér háztartásnak is volt vonóállata. A jármos ökörrel rendelkező háztartásokban az egy háztartásra átlagosan jutó ökrök száma kedvező: Bicskén, Nagykátán, Szentmártonkátán megközelíti, Györgyén, Farmoson, Szentlőrinckátán és Tóalmáson meghaladja a két-két párat. A lótartás meglehetősen fejlett, nyolc faluban átlagosan egy-egy pár ló volt egy háztartásban, csak Bicskén volt ennél kevesebb. A 7. sz. táblázatból látható, hogy 1760 és 1771 között az egy háztartásra jutó jármos ökör és vonóállat állomány általában csökkent. E tendencia alól kivételt jelentett Szele és Györgye, ahol mindkét munkaállat egy háztartásra jutó aránya nőtt. (Wellmann I., 1967:231-262.) 482
