Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)

Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források

KOCSIS GYULA egy családmag volt található, 14,5%-ban két házas férfit, azaz két családmagot ír­tak össze. Ennél bonyolultabb háztartás csak 3%-ot tett ki a mezővárosban. Az 1771. évi rovásadó összeírás szerint a falvakban 847 háztartás volt. Ebből mintegy 75% a telkesjobbágy 10,5% a házas zsellér. A házatlan zsellérek aránya 8%-ot, az önállóan összeírt özvegyeké pedig mintegy 6% -ot tett ki. Az itteni telkes­jobbágy háztartások 82%-ban csak egy családmag volt található, mintegy 17%-ban két családmagot írtak össze. Ennél bonyolultabb háztartás összesen tíz volt a tér­ségben. A térség többi falvához viszonyítva különösen magas volt a két- illetve há­rom családos háztartások aránya Tóalmáson (26%) és Szentlőrinckátán (22%). (PML. CEIL 281. Kecskeméti járás) Földművelés aj Határhasználat: Szántók A térségben egy mezőváros - Nagykáta - volt, ennek határát három nyomásra osz­tották, de a saját határban csak egy nyomásnak tudtak teljes egészében helyet biz­tosítani. A másik két nyomás egyikének harmad része, a másikának ötöd része szomszédos bérelt pusztára - Egreskátára, illetve Sőregre - szorult. Háromnyomá­sos volt még a határhasználati rend Tápiószentmártonban, Farmoson, valamint Tóalmáson. Ez utóbbi faluban az egész helyes jobbágy 12 db földet bírt a három nyomásban, amelyek területe összesen 59 pm volt. Tápiószentmártonban a hat földesúr jobbágyai földjeinek a száma és nagysága is különbözött egymástól - 3-9 darab földje, 36-51 pm vetése lehetett az egészhelyesnek. Farmoson hasonló volt a helyzet, de a különbségek nem voltak olyan nagyok, mint Tápiószentmártonban. Mindkét földesúr részén 21 darabból állt a szántó, amelybe 60-84 pm vetést tehet­tek az egész helyesek. Ot falu határát két nyomásos rendben művelték. Tápiógyörgye és Szent- mártonkáta határában is földesuranként különbözött a földdarabok száma és a szántók nagysága. Györgyén 5-8 darab földből álló, 28-40 pm nagyságú, Szent - mártonkátán 4-8 darab földből álló, 20-53 pm nagyságú telkek voltak. Szent­lőrinckátán az egész helyes jobbágy 10 darab földje 36 pm fogadott be. Tápiószelén nyolc földesúrnak voltak telkes jobbágyai, földjeik száma és kiterjedése nagy kü­lönbségeket mutatott. Tápióbicskén két földesúr volt. A Beleznay Mihály részen lakó jobbágynak 10 darab, 41 pm-re való szántója volt; az ősziek alá, a tavasziak alá 3 darab, 20 pm-re való. Ez utóbbit azonban nem minden esztendőben szántották, mert a jószág számára nem volt víz a közelben. A Hellenbach János részén lakó job­bágyok 8 darab, 20 pm-re való őszi szántón, két darab 7 pm-re való tavaszi szántón gazdálkodhattak. Ez utóbbit szüntelenül szántották, ezért nagyon sovány volt. A szentmártonkátai határ egyik, a nyomásoktól elkülönülő részén talajváltó gazdálkodást, parlagolást is gyakoroltak: 1757 táján a határ partos részét „felver­ték”, három évig szántották, ezt követően pedig legeltették. 480

Next

/
Oldalképek
Tartalom