Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA aj Igás- és vonóállat ellátottság Az 4. táblázatban a háztartások igás- és vonóállat ellátottságának adatait összegeztük az 1771. évi rovásadó összeírás adatai alapján. A 7. oszlop számaiból láthatjuk, hogy az ökörrel rendelkező háztartásokban az egy háztartásra átlagosan jutó ökrök száma a német, vagy részben német lakossággal is rendelkező falvakban a legmagasabb, és itt a telkes háztartások mindegyikének van két pár ökre. Kivétel Csepel, ahol a háztartásonként! átlag nem éri el a hármat. A német falvakra jellemző továbbá, hogy a zselléreknek többnyire sem igásökrük, sem hámos lovuk nem volt. Szigetújfaluban azonban néhány zsellérnek volt lova. (Az alacsony háztartásszám miatt a százalékos adatok torzítanak. így azt mutatják, hogy az említett faluban a háztartások majd 90%-nak volt vonóállata.) Ugyancsak viszonylag magas a németeknél az egy háztatásra jutó lovak száma is; mindegyikben volt legalább egy pár ló, kivéve Szigetújfalut. A magyar falvak közül Szigetszentmiklóson még jó - majdnem két pár - az ökrök háztartásonként! átlagos száma, a lovak száma azonban alacsony. Okörfogattal nem rendelkezik minden telkes háztartás, lova pedig néhány zsellérnek is van. Makádon egy pár ökör és egy pár ló jut a háztartásokra, de még vonóállat sincs minden háztartásban. Az ökörrel rendelkező háztartásokban az egy háztartásra átlagosan jutó ökrök száma szempontjából Tököl, Lórév és Ráckeve hasonlóságot mutat.a háztartásokra jutó 3,1 - 3,3 ökörrel. Lényeges különbség azonban, hogy míg Lóréven és Tökölön a telkes háztartások 80-90%-ának van ökre, addig Ráckevén csak 42%-ának. bj A fejős- és növendék jószág, valamint a juhállomány nagysága (5. táblázat) Az állattartás ezen ágaiban is jól elkülönülnek a szigeti német lakossággal (is) rendelkező falvak a többitől. Csepel kivételével szinte mindegyik német faluban mintegy két fejős tehén és egy-egy növendék marha esik átlagosan minden háztartásra, beleértve a zselléreket is. A lónevelés azonban jelentéktelen. Juhtartás is kevéssé fontos. Igaz ugyan, hogy a háztartások több, mint fele juhos gazda is, az egy-egy háztartásra átlagosan jutó juhok száma azonban alacsony. A magyar falvak fejős tehén, növendék marha, és juhtartásában egyensúlyt figyelhetünk meg az ágazatok között. Tökölön a juhtartás a leg fontosabb, a többi szinte jelentéktelen, Lóréven is fontos a juhtartás, habár egy-egy gazdaságra kevesebb állat jut, mint Tökölön. Ráckevén az állattartás fejletlen, a juhtartás pedig kifejezetten jelentéktelen. Szőlőművelés A Csepel-sziget mind a tíz településének határában volt szőlő. Az igazán minőségi bort adó promontori szőlőkkel rendelkező csepelieknek volt összességében a legkevesebb boruk, és itt volt a legkevesebb a szőlőbirtokkal rendelkező is. Talán a szőlőbirtoklásban és a bortermelésben jelentkező vonásokat lehet a legkevésbé kötni valamely, a szigeten lakó etnikai csoporthoz. A szőlőbirtokosok számaránya nagyjából egyforma 75-96% mindegyik közösségben. Az egy boros gazdára átlagosan jutó bormennyiség sem mutat jellegzetes etnikai kötődést, habár az egy háztartásra átlagosan jutó bor mennyisége a német falvakban a legmagasabb. Ez azonban a 434
