Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... Bérelt puszták, majorsági földek használata A kamara 1766-ban kötött szerződést a budaörsiekkel, amelynek 7. pontja szerint a jobbágyok 110 rajnai forinton bérlik az uradalmi földeket mind a községben, mind „Csiky” pusztán. Ezek a földek két egyenlő calcaturára voltak felosztva, mindegyik nyomás 155 pm-s volt. (PML. IVl.h. 14. doboz) Budaörs úrbéri perében a jobbágyok azt állították, hogy az u.n. „Sechsklafter Acker” (hatöles szántó) földeket az 1778-ban felvett úrbéri térképen „Überland Ackereknek” nevezik. Ezen földek után a jobbágyok nyolcadot adtak, és azok már az urbárium behozatalakor a birtokukban voltak. Az uradalom képviselője a kiadandó legelők nagyságával összefüggésben azt állította, hogy a jobbágyok haszonbérben bírták az allódiális földeket. (PML. IV165.a. 11. doboz) Törökbálinton az egyébként is kiterjedt telki állományon kívül a jobbágyok a földesúr engedélyével a majorsági földből is használhattak egy-egy darabot. Ezekbe az egészhelyes jobbágy az egyik vetőre 2,5 pm, a másik vetőre 1,5 pm gabonát vethetett. A földek után ötöd dézsmát fizettek. (Novák L. E 2006.) Állattartás aj Igás- és vonóállat ellátottság Az 1771. évi összeírás 4. táblázatban bemutatott adataiból láthatjuk, hogy a két faluban még a telkes jobbágyok közül sem rendelkezett mindenki igás ökörrel, sőt más vonóállattal, lóval sem. Ez azért nehezen értelmezhető, mert Törökbálinton kifejezetten nagy kiterjedésű a telekhez tartozó szántó, elegendőnek tűnik a téli takarmány és legelőhiányra sem panaszkodtak az elöljárók. Itt az igás ökörrel rendelkező háztartásokban az átlagos ökörszám nem kevés (3,5/háztartás). Meglehetősen alacsonynak mutatkozik az egy háztartásra átlagosan jutó ökör mennyiség Budaörsön. Itt az is látszik, hogy a gazdaságban a lónak nagyobb szerepe van, mint az ökörnek. A táblázat adataiból az is nyilvánvaló, hogy mindkét településen néhány zsellér háztartásban is vannak vonóállatok, többnyire lovak. A budaörsi úrbéri perben a volt úrbéreseknek járó legelő illetmény is vita tárgyát képezte. Két főbb vitapont volt: az egyik, mennyi állatot tartottak az úrbéresek; a másik, vajon volt-e legeltetési joguk az uradalmi erdőkben. Ez utóbbival kapcsolatban az uradalom ügyvédje azt állította, hogy a községnek csak a szárazabb években engedték meg az erdőkben a legeltetést. A község szerint viszont a magas erdőbeli (értsd a szálerdőt) legeltetés csak 1827 óta nincs, mert akkor kivágták az erdőket. Hosszasan, többféle érvet felhozva vitatták az állatállomány gazdaságonként! mennyiségét is. Az uradalom csak négy ló és négy tehén tartását akarta elfogadni, amivel szemben a község azt állította, hogy a 3/8 telkesnek 4 lova, sokszor 4 ökre is, 3-4 tehene, 4-6 sertése és 1-2 borjúja volt, juhot nem tartottak. (PML. IV 165.a. 11. doboz) Mind a két faluban a gazdálkodást segítő, pénzszerzési lehetőségként említették azt, hogy a jószág trágyáját eladhatják budai szőlősgazdáknak. Ez pedig az esztendő nagyobbik részében a jószágok istállós tartását feltételezi. 425
