Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA b.l A fejős- és növendék jószág, valamint a juhállomány nagysága Az 5. táblázatba foglalt adatokból látható, hogy Budaörsön a falu összes, telkes és zsellér háztartására vetítve is magas az egy háztartásra átlagosan jutó tehenek aránya. Törökbálinton viszont kifejezetten alacsony a fejős tehenek száma. A növendék - heverő - állatok száma mindkét községben jelentéktelen volt. Juhot nem tartottak. Az uradalom földjeit bérlegeltetésre használó uradalmi „birkés” bérlővel szemben aggályaik voltak a budaörsieknek: „a birkés juhai miatt marhájokat a határban nem tarthatták” ezért inkább vállalták a birkés által fizetett árendát. így sikerült megszabadulniuk a gazdálkodási lehetőségeiket korlátozó vállalkozótól. Szőlőművelés Az úrbérrendezés idején mindkét falunak volt szőlőhegye, amelyen jó minőségű bor termett. A budaörsiek a saját határon kívül a bérelt pusztán - csíki - is telepítettek szőlőt, míg a törökbálintiak a saját határon kívül, extraneus birtokosként rendelkeztek szőlővel meg nem nevezett más települések határában, valószínűleg Promontoron. Telkes jobbágy és zsellér mindkét faluban egyaránt rendelkezett szőlőbirtokkal - 1771-ben a háztartások mintegy 90%-ban összeírtak bort. (6. táblázat.) A szőlőművelés mégis Budaörsön volt a jelentősebb, a budaörsi boros gazdáknak jóval több boruk volt, mint a másik falu gazdáinak. Mindkét falu elöljárói a gazdálkodást támogató tényezők között említették, hogy a trágyát a budai szőlősgazdák szőleiben értékesíthetik. Tekintettel mindkét falu kiterjedt szőlőire valószínűnek tarthatjuk, hogy csak a saját szőlőben végzett talajerő visszapótlás után maradt fölösleget értékesíthették. Az földrajzi környezet szerepe (haszna, kára) a parasztság gazdálkodásában Budaörsön a község elöljárói szerint a természet földrajzi, ökológiai környezetből nem húztak a jobbágygazdaságot segítő hasznot. Jövedelemképző tényezőként - természetesen a szőlőhegy után - inkább a forgalmi helyzetet hangsúlyozták: a község „ország útjában” Budához közel helyezkedik el. Ennek haszna az volt, hogy az igával rendelkezők a budai gazdáknak bort fuvarozhattak, valamint a budai szőlősgazdáknak eladhatják a saját szőlejükben fel nem használt trágyát. Törökbálintnak volt csak olyan természeti környezete, amely támogatta a gazdálkodást. Az erőből tűzifát szedhettek épületfához is juthattak, ezen kívül határukban nádas tó is volt, amelynek nádját feléből vághatták. A természeti környezet nyújtotta haszonvételek élvezetében a jobágyokat támogató földesúri magatartás is szerephez jutott. 426
