Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... Az erdei legeltetés jelentőségét Nagykovácsi községben felvett erdei kártételi jegyzőkönyv is dokumentálja. Az évmegjelölés nélküli jegyzőkönyv hatvanhat kihágást sorol fel május vége és november eleje között. Itt a vágásban főleg a lovakat legeltették. Az 1771. évi rovásadó összeírás alapján a 4. táblázatban összegeztük a háztartások igásökör és vonóállat (igásökör és hámos ló együtt) ellátottságát. Az adatokból látható, hogy több községben még a telkes jobbágy háztartások mindegyikében sem találhatunk igás ökröt. Borosjenőn, Solymáron a telkes háztartások mintegy felének volt igás ökre. Budakeszin és Csobánkán csak néhány százaléknyi az eltérés a telkes valamint az ökörrel rendelkező gazdaságok között. Csak Pomázon és Nagykovácsiban haladta meg a telkesek számát az ökörrel rendelkezők száma. Pomázon, Csobánkán, Nagykovácsiban, Budakeszin és Solymáron egy-egy ökrös háztartásra átlagosan 2,8 - 3,6 ökör jut. Hidegkúton, Borosjenőn és Ürömön egy-egy ökrös háztartásra eső átlag csak 2,0 - 2,1 jószág. Mind a háztartásonként átlag, mind az ökörrel rendelkező háztartások aránya ezekben a falvakban a legalacsonyabb. Éles különbség figyelhető meg a lótartás arányaiban is. Pomázon és Csobánkán, a szerb falvakban magas az egy háztartásra jutó ökrök, alacsony az egy háztartásra jutó lovak aránya. Solymár és Nagykovácsi gazdaságai mind a két - igás, illetve vonó - állatfajta tartásában megfelelő szintű kiegyensúlyozottságot mutatnak. Borosjenőn, Ürömön, Hidegkúton alacsony a háztartásonként átlagos ökörszám, magas viszont a lovak háztartásonként száma. Ezekben a falvakban a hámos lovak kiemelkedően magas mennyisége ezen állatoknak a gazdálkodásban betöltött nagyobb szerepét jelzi. (PML. CR II. 281. Pilisi járás) Nagykovácsi úrbéri perben tett tanúvallomás jól érzékelteti az itteni gazdaságok tevékenységét. A tanúskodó nyugalmazott tiszttartó szerint egy-egy telkes gazda négy lovat, egy-négy tehenet, egy-két borjút, egy-két csikót, két-három sertést tartott. A jobbágyoknak nem, inkább a zsellérek közül egy-kettőnek volt egy pár ökre. A lovak nemigen jártak legelőre, a többi marhát azonban legeltették. A tarlókat, ugarokat, réteket legfeljebb késő ősszel használhatták egy ideig legelőként. A lovakat csak a munkák idején legeltették, egyébként istállón tartották. A becsüsök szerint a legeltetés kora tavasztól késő őszig a legelőn történik, mert a tarlókon csak a sertés legelhet. Az ugarban csak a jobb években van fű, a rét pedig csak késő ősszel legeltethető. (PML. IV 165.a. 41. doboz) Hidegkút Gemeinthal nevű határrészéről, erdőről nyilatkoztak a községből az úrbérrendezés ideje körül elszármazott tanúk. Spott József kovácsmester az apjával szenet égetett a Gemeinthal dűlőben. A legeltetés is ott volt, minthogy a tanú is a „lovász-gyermekekkel” a nevezett erdőbe kijárt. (PML. IV 176.a. 27. doboz) b.l A fejős- és növendék jószág, valamint a juhállomány nagysága A régió minden (telkes és zsellér) háztartásában található átlagosan egy-egy fejős tehén, minden ötödik háztartásban egy-egy növendék marha és borjú. A csikónevelés jelentéktelen. A régió juhtartása sajátos képet mutat. A német lakosságú falvak gazdái egyáltalán nem tartanak juhot. A két szerb lakosságú faluban a háztartások nagy százalékában van juh, átlagosan azonban csak 11-13 db jut egy háztartásra. Nem a paraszti állattartás kérdésköréhez tartozik, mégis említést kell tenni az uradalmaknak, illetve az uradalmak bérlőinek állattartásáról. Ez ugyanis befo415