Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)

Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források

KOCSIS GYULA lyásolhatta, korlátozhatta a paraszti állattartást. Erről számolnak be a budakeszi- ek, akiknek határát budaörsi „árendás birkés járta birkéivel” és hogy megszaba­duljanak tőle, inkább kifizették az uradalomnak azt az összeget, amit a birkéstől kapott legelőbér fejében. Az állatok megnevezése - birke - jelzi, hogy a 18. századi juhászati fajtaváltásban milyen jelentős szerepük volt az uradalmi juhász bérlők­nek. (PML. CP II. 281. pilisi járás, Novák L. E 2006.) Szőlőművelés A kilenc kérdőpontra adott válaszokban egy falu, Nagykovácsi kivételével (itt nem „építhetnek” szőlőt, mert nem lesz jó - állították a bírák) mindenhol a falu javát szolgáló tételek között említették a szőlőhegyeket. (A rovásadó összeírásban fel­jegyzett borok a nagykovácsiak extraneus szőlőbirtokán teremhettek. Az 1856-ban kezdődött úrbéri perben tett tanúvallomások szerint a nagykovácsiaknak Szent- iványon, Jenőn és Telkiben voltak szőleik. PML. IV 165.a 41. doboz) Budakeszi szőlői is a szomszéd pusztán terültek el. Két faluban, Budakeszin és Hidegkúton azonban azt is megemlítik, hogy hegyeikben savanyú borok teremnek. Pomáz, Csobánka, Borosjenő, Üröm és Solymár azonban nagy szőlőhegyekkel rendelke­zett, jó minőségű, eladható borokat termelt. Pomázon tizenegy gazdaságnak volt 100 akónyi mennyiséget meghaladó bora, összesen 1422 akó. Ez a falu összes ter­mésének negyed része. A pomáziak, borosjenőiek boraikat a Dunán járó kereskedő hajókra is eladhatták. Az 1771. évi összeírás 6. táblázatban összefoglalt adataiból azt láthatjuk, hogy a falvak többségében szinte az összes háztartásnak is volt sző­leje. (Nagykovácsi kivételével, ahol még a telkesek sem mind rendelkeztek borral.) A szőlőbirtokos háztartásokra átlagosan jutó bormennyiség is igen eltérő. Pomá­zon, Borosjenőn meghaladja a háztartásonként! harminc akót, Ürömön a negyve­net is. Budakeszin, Nagykovácsiban, Solymáron, Hidegkúton és Csobánkán azon­ban mindössze 11-15 akó körül mozog. Egyébként ezekben a falvakban a legala­csonyabb a szőlőbirtokkal rendelkező háztartások aránya. A leszüretelt, összetört szőlőből folytatott lényerés préseléssel történő módjá­ra utalhat, hogy a nagy kiterjedésű szőlőhegyek ellenére kevés pálinka főző üstöt írtak össze. Az üstök számát (16 db) tekintve kiemelkedik Pomáz, azonban itt nem a szőlő törköly jelentette az alapanyagot, hanem a helységben található szilvásker­tek gyümölcse is. Mint korábban már említettük, 1772-ben irtásfóldben létesített szilváskert cserélt gazdát Pomázon. A pálinkafőzés, mint gazdasági tevékenység jelentőségét mutatja, hogy a Vattay birtokok - Pomáz, Kalász és Csobánka - lakói 1803-ban panasszal fordultak a vármegyéhez, mert a földesúr megvonta tőlük a pálinkafőzési engedélyt. (PML. IV 3.C.4. 4. doboz) Az földrajzi környezet szerepe (haszna, kára) a parasztság gazdálkodásában Az ökológia környezet gazdálkodást segítő szerepe leginkább a szőlőtermesztésre alkalmas földek létében nyilvánult meg. Hét település emelte ezt ki válaszában. A földrajzi környezet által nyújtott lehetőségek közé tartoznik az erdők is, amelyek­416

Next

/
Oldalképek
Tartalom