Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... na-völgy déli részén (Bugyi) és a homokhátságon (Irsa) is. A hetedik falu, Nagykovácsi ura a gróf Teleki család. Erdélyi birtokaik mellett Pest megyében Gyömrő nagyobbik rátájának tulajdonosai is voltak. A klarissza apácák óbudai rendháza volt a haszonélvezője Üröm mintegy 16 jobbágytelkéből származó jövedelemnek. A jobbágytelkek számát tekintve a régió legjelentősebb birtokosa a Vattay család, két falujában 104 jobbágytelek ura. A második legnagyobb birtokos, a kamara mintegy 60 telek jövedelemét kezelhette. A fentebb említett másik két birtokos család mintegy 40-40 jobbágytelek feudális járadékát élvezhette. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a falvak a körülményekhez képest szerencsés helyzetben voltak, mert - Hidegkút kivételével - csak egy urat kellett szolgálniuk. A falvak határát a mezőgazdasági termelést segítő, vagy nehezítő természeti körülmények figyelembe vételével sorolták osztályokba. A nyolc falu közül Pomáz rendelkezett a legkedvezőbb természetföldrajzi körülményekkel, első osztályú besorolást nyert. A Vattayak másik faluja, a Pomázzal szomszédos Csobánka határa másodosztályú volt. Ebbe a kategóriába tartozott még Nagykovácsi és Üröm is. A harmadik osztályba sorolt határ nehéz művelési körülményeivel három falu, Pilis- borosjenő, Solymár, Hidegkút küzdött. A kamarai birtokok egyike, Budakeszi csak a negyedik osztályba sorolt határral rendelkezett. A Vattay birtokok paraszti társadalma meglehetősen tagolt. Pomázon hét, Csobánkán egy jobbágynak volt egy egész teleknél nagyobb úrbéres földje. Mindkét településen 17 gazdaság egésztelket bírt. Pomázon hat jobbágy háromnegyed telket használt, ebben a kategóriában nem voltak csobánkai társaik. Majdnem egyenlő számban éltek féltelkesek a két faluban: Pomázon 49, Csobánkán 43 gazdaság. Negyedtelkesek csak Pomázon tagolták tovább a társadalom rétegződését. Mindkét községben nagyszámú házas zsellér élt. Még összetettebb volt a kamarai birtokok társadalmi tagoltsága, amely fal- vanként változott. Pilisborosjenőn csak féltelkes jobbágyok és házas zsellérek éltek. Budakeszin a telkesek két harmadának egész teleknél nagyobb volt a birtoka, harmaduk valamivel több, mint fél telket használt. A házas zsellérek száma majdnem háromszorosa a telkesekének. Hidegkúton a jobbágyság kétharmada, negyvenhárom gazda negyed teleknek megfelelő nagyságú szántót művelhetett, egy- harmaduk viszont nyolcadtelkes, majdnem zsellér volt. A falu társadalmában itt volt a legmagasabb a házatlan zsellérek aránya. A Majthényi-birtokon a legnépesebb csoportot a féltelkesek (34 jobbágy) alkották. Alig marad el tőlük a háromnegyed telkesek száma (31). A zsellér lét határát jelentő egynyolcad telkesek (23 háztartás) és a házas zsellérség száma majdnem megegyezett. Nagykovácsiban a hat- és az ötnyolcadosok jelentették a telkes jobbágyságot 48 háztartással. A falu társadalmában azonban a tizenöt nyolcad telkesnek és hatvanhárom házas zsellérnek volt döntő súlya. Az egyházi birtok Üröm társadalma két nagy csoportra tagolódott: az egyiket a húsz féltelkes és a hat háromnegyedtelkes képezte, a másikat pedig a huszonhárom házas- és kilenc házatlan zsellér jelentette. A Budai-hegység falvai közül Pilisborosjenő, Solymár, Nagykovácsi, Hidegkút és Budakeszi a 17. század végén megtelepedett római katolikus német lakossággal rendelkezett. Üröm a 18. század közepe táján (az 1730-as évek végén) népesedett újra, szintén katolikus németekkel. Csobánkán mintegy 40%-nyi római ka409
