Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA tolikussal együtt 60%-nyi görög keleti szerb élt. A legnagyobb településen, Pomázon 31% katolikus, többnyire német, mintegy 5% protestáns magyar és 64% görögkeleti szerb élt. (Őri Péter 2003:165.) A jobbágyság az úrbérrendezést megelőző időszakban többnyire a földesurával kötött szerződés alapján szolgált, kivéve Pilisborosjenő és Hidegkút kamarai birtokokat és az egyházi birtok Ürömöt, ahol is a régi gyakorlat - usus szabta meg a szolgáltatások rendjét. Az 1770-es években a kamarai és egyházi birtokokon, Pilisborosjenőn, Hidegkúton és Ürömön urbáriumot vezettek be, a többi falu megmaradt szerződéses állapotában. (PML. IVl.h. 14. doboz) Az 1771-es dikális összeírás szerint a régió nyolc falujában 1248 háztartás volt, amelyek közül mintegy 54% jobbágytelekkel is rendelkezett, 39% házas zsellér volt. Alacsony, 4% alatti mind az önálló özvegy, mind az önállóan összeírt házatlan zsellér háztartások aránya. A telkes háztartások 80%-ában egy családmagot találunk. Ilyen családokból állt Pilisborosjenő, Üröm és Hidegkút telkes jobbágysága. Két családmag a telkes háztartások 16%-ban figyelhető meg. A maradék 4% háztartásban kettőnél több házas személyt írtak össze. Ezek a szerb anyanyelvű, görög keleti vallású lakossággal rendelkező falvakban éltek, Pomázon és Csobánkán. Ezen falvakban a telkes háztartások több mint egy negyede többcsaládos háztartásban élt. Földművelés aj Határ használat: Szántók A Budai-hegység falvaiban változatos volt a határhasználati rend. Nagykovácsi elöljárói azt tanúsították, hogy a gazdák szántói nincsenek nyomásokra osztva Ki-ki ott szánt, ahol neki tetszik. Ha egyik földjét beveti, a másikat fölugarolás előtt megkaszálni szokta. Annak ellenére, hogy nincsenek nyomások, a földek mennyiségéről szóló nyilatkozatukban arról szólnak, hogy „a félhelyesnek van mind a két vetőre tizenhat hold földje”. (Novák L. F. 2006. kiemelések: K.Gy.) így tehát amikor a falvak viszonyairól tanúságot tevő elöljárók nem nyomást (vagy ennek latin megfelelőjét a calcaturát) említenek, hanem két vetőt, akkor valószínűleg nem, vagy csak feltételesen gondolhatunk szabályozott határhasználatra. Ezt támasztja alá a hidegkútiak állítása. A bírák elmondták, hogy korábban erdő volt majdnem minden szántójuk. Mindenki ereje szerint irtott magának, így közönséges osztályt nem tettek, egyarányos földeket nem bírnak. Mindazonáltal az egész helyes jobbágy a maga földjeibe két vetőre, értvén két esztendőre, mind őszit, tavaszit 40,5 pm-t vethet. A szántók birtoklásában jelentkező aránynélküliség - szabályozatlanság - a szabályozatlan határhasználatot is valószínűsíti. Solymáron is azt mondták, hogy a „helyes gazdák” (telkes jobbágyok) 22 darab földet bírnak (huszonkilencen 57 pm-re, harminchatan 28,5 pm-re valót). A földek nincsenek arányosan elosztva, némelyik földbe egy-két mérővel több, vagy kevesebb vetés megy. A bírák sem a vető, sem a nyomás kifejezést nem említették. 410
