Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... volt kenderfoldje. A telkeseknek Tinnyén Tökön és Zsámbékon is voltak kenderföldjeik. Jenőn a nyomáson kívüli földbe kendert vetettek, vagy káposztát ültettek. Káposztáskertet/fóldet Bián, Budajenőn, Pátyon, Perbálon, Tinnyén, Torbágyon, Tökön használhattak az úrbéresek. Kukoricaföldet Bián a szőlők alatti irtások kapcsán említettek. Tinnyén és Perbálon a telkekhez arányosítva kapták a lakosok a kukoricaföldeket. Tökön úrbéri jellegű földben lehetett a kukorica, mert kilencedet fizettek utána. Bián és Tinnyén szilváskertjeik voltak egyeseknek. Bottyán István tinnyei jobbágy 1797-ben panaszt tett földesura, Miskey Ferenc ellen, mert az eltiltotta 27 éve bírt szilvásától. A szilvásban 37 fa állt és volt még benne egy 0,5 pm nagyságú föld is. Bottyán István szilvása valószínűleg irtás eredetű lehetett, ezt a földesúr megválthatta. Erre követkézethetünk Miskey Ferencnek a megyei vizsgálók kérdésére adott válaszából, mely szerint ő a szilvafák becsárát, darabonként 20 xr-t kifizette. (PML. IV 3. c. 4. 2887/1793.) Bérelt puszták, majorsági földek használata A 18. század elején a tökiek és a zsámbékiak használták a zsámbékiak által Nyakasaljának, a tökiek által pedig Anyácsának nevezett pusztát. Addig használhatták, amíg Zichy Péter és felesége Perbály pusztát „meg nem szállította” az 1739-40. évi pestis előtt 3 évvel. Kaszálták és kendert termesztettek rajta. 1766- ban újabb szerződést kötöttek, amely szerint a tökiek 100 ft-ért bérelték Anyácsa puszta felét. (PML. IVl.h. 14. doboz) A perbáli határban korábban egy árendás birkés 700 juhot (birkát) tartott, ugyanannyi forint bérleti díjért. A falusiak kifizették a földesúrnak ezt az összeget, hogy határuk mentes legyen a birkéstől és a birkéktől. Az úrbérrendezés idején a korábban árendás által használt földek már a falusiak művelésében voltak. A rétek egy részét feltörték és felosztották egymás között, így ötvennégyen 4,5-4,5 pm nagyságú 2 -2 szántóföldet bírtak. Ebből kilencedet sem kellett adniuk. A faluban majorsági szántó is volt két vetőre 37,5 -37,5 pm. Ennek használatát is megváltották, mérőnként 40 xr-ért. A tinnyeiek Jászfalu puszta majorsági földjében szánthattak, a széna behor- dása után pedig marháikat legeltethették ott. A zsámbékiak a mezőváros határában 900 pm terjedelmű majorsági szántót bérelték mérőnként 40 xr-ért. A majorsági szántót két nyomásra osztották, egyik évben szántották a felét, míg a másik fele ugar volt. A földesúri jövedekmek legsajátosabb jobbágyok általi használati formája Pátyon valósult meg. A falu két részből állt: a felső soron laktak a Bosnyák család úrbéresei, az alsó soron pedig a telki apátság jobbágyai. 1842-ben két tanú azt vallotta, hogy mintegy 70 évvel korábban a felső sori részt maguk a jobbágyok tartották árendában, azaz szerződés szerinti egy összegben váltották meg földesúri terheiket. Ebben az időben a jobbágyok, mint árendások „valamely mérnök által” maguk között felosztották a Bosnyák részre eső úrbéres-, és allódiális földeket. Ez volt az oka 19. század elején tapasztalt „rendetlenségnek”. Az alsó sor - a telki apátság birtoka - soha nem volt árendában a jobbágyoknál, ezért ott nincs zavar. 399
