Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
A NEOACQUISTICA COMMISSIO ES PEST-PILIS-SOLT VARMEGYE (1696-1703) tanúsága szerint - egyforma eréllyel léptek fel mind a magyar, mind pedig a honfiúsí- tott, idegen származású arisztokratákkal szemben (pl. Johann Ignatz von Kurtz, Stephan von Werlein, illetve örököseik).74 * A Commissio a jogügyigazgató-helyettes, azaz egy magyar tisztviselő aktív közreműködésével - egy-két kivételtől eltekintve - a benyújtott kérvényeket és memorialékat, valamint panaszokat nem találta megalapozottnak és kategorikusan elutasította azokat. Sorra cáfolta-cáfoltatta elsősorban a nádori adományozással, illetve a zálogjogon, továbbá vásárlással szerzett birtokok jogi érvényességét. Rendre bizonyította, hogy a szóban forgó, a törökök által elfoglalt, majd fegyverrel visszahódított birtokok a török hódoltsági területeken is folyamatosan az uralkodót illették meg, hiszen a birtokosok a mindenkori magyar királyoknak és helyetteseiknek, a nádoroknak köszönhették birtokadományaikat. A fogságba került birtokosoknak (pl. Vattay János, Koháry István) az érvelését azzal utasította el, hogy fogságuk idején nem gyakorolhatták tulajdonosi jogaikat. Ennélfogva nem örökölhették meg elődeiktől a jószágokat. így tehát azoknak a birtokoknak az örököse kizárólag a fiskus lehet, illetve lehetett.76 A Commissio, illetve a Királyi Fiskus és a földesurak között sokszor több éven át húzódó vitákból, peres eljárásokból többnyire az utóbbiak jöttek ki rosszul: birtokaikat a fiskus javára elkobozták vagy a Szent Korona jogai alá helyezték. Ezt az eljárást a vármegyei rendek határozottan sértőnek és jogtalannak minősítették. Pest-Pilis-Solt vármegye fent idézett kérvényében egyszer s mindenkorra leszögezte, hogy a Commissio eljárása a birtokfoglalások-, illetve elkobzások törvénytelenek és az ország alkotmányával s törvényeivel ellentétesek. Ennélfogva sem az Uj- szerzeményi Bizottságot, sem annak határozatait, vagy ítéleteit, melyeket mint láttunk a fiskus és a királyi jogügyigazgató-helyettesek előterjesztései s véleményeinek ismeretében hozott, nem fogadhatták el. Ezért határozottan kérték az „illetéktelen” császári és királyi fiskus mellőzését, mely szerintük a birtokjog-igazolásokban „egyszerre lenne felperes és bíró”. A szóban forgó ügyekben tehát kizárólag a hagyományos „rendes jog útján”,76 azaz bíróság előtt, peres eljárásban, a birtokosok-tulajdono- sok, illetve perbéli képviselőik (ügyvédek) jelenlétében szabad eljárni. A birtokjogaik igazolására kényszerült birtokosok több ízben a Királyi Táblánál próbáltak jogorvoslatot találni, talán mintegy így próbálván kibújni a királyi jogügyigaz gatóság, a fiskus, és különösen az Újszerzeményi Bizottság vizsgálatai alól. Éppen ezért az Udvari Kamara 1698 elején arra utasította a magyar kancelláriát, hogy rendeleti úton szólítsa fel helytartói törvényszéket és a Királyi Táblát: azokat az ügyeket, melyek újonnan szerzett területeken található birtokokat illetik, utalják a Neoacquistica Commissio elé.77 Az 1702. április 25. után lefolytatott birtokjog-igazolási eljárások következményeként a , jogtalankodók” („iniuriatores”) összes, a hatvani és bujáki uradalom területére eső Heves, Nógrád és Pest-Pilis-Solt vármegyei birtokát még az Udvari Kamara 74 Vö. erről a dokumentumokat a közölt iratok között ( I. 30., 63. sz.) 76 Ld. erre: MOL, E 117 1. k. No. 114. (1702. május 19-i ülés.) 76 PmL, IVl-d. (1701. No. 5.); Borosy-Szabó, II. 125-126. p. 77 Ld. erről Johann Jakob Theobald von Mayeren leiratát a Magyar Királyi Udvari Kancelláriának: Ratione inhibendae a revisione causarum bona neoacquistica concernentium sedis locumtenentialis, ac [...?] Tabulae Regiae. (Bécs, 1698. február 18.) - MOL, E 117 11. cs. No. 48. 35
