Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
DÓKA KLARA Zsidó lakos 40 településen élt kisebb-nagyobb számban, 245 főt Aszódon, 110-t Domonyban, 175-t Maglódon, 230-t Pécelen találunk. Az 1000-nél nagyobb lélekszámú települések közül Gödöllőn és nyolc teljesen magyar faluban volt csak református többség (Fót, Hévízgyörk, Kisvác, Monor, Pécel, Piliscsaba, Szada, Veresegegyház). Az evangélikusok túlsúlya itt is a szlovák falvakra jellemző (Ácsa, Aszód, Bénye, Csornád, Domony, Gomba, Iklad, Maglód, Nagytarcsa stb.). A járásban a települések zömében itt is katolikus többség volt, de csak a püspöki uradalomhoz tartozó Kistarcsán és Vácegresen nem éltek más fele- kezetűek. Vácegres - mint jeleztük - Grassalkovich-birtok volt. A család uradalmaihoz tartozó többi községeben is döntő katolikus felekezet jelenléte (Bag, Boldog, Ecser, Isaszeg, Galgamácsa stb.). A járás 29 plébániája közül 12 volt teljesen magyar, négy szlovák (Csömör, Ecser, Galgahévíz, Isaszeg). Szlovákok és magyarok voltak 10 helységben. A németek hat településen voltak képviselve: Bagón magyarokkal és szlovákokkal, Gödöllőn, Vácott, Vecsésen csak magyarokkal, Kerepesen, Püspökhatvanban csak szlovákokkal éltek együtt. A pilisi járásban a megyei átlagnál több, 68,79% katolikus élt, a megyei átlagnál 10%-kal kevesebb volt a reformátusok részesedése, és evangélikusok is csak elenyésző kisebbségben fordultak elő. Viszonylag magas a zsidók száma, a megyei átlag több, mint kétszerese, és 5000-nél több fővel volt képviselve a görögkeleti felekezet (7,38%) A zsidók % része Óbudán élt, mellettük 482 fő volt Zsámbékon, 157 Tinnyén, 125 Nagytétényben, a német településekre azonban zsidók nem költöztek. A görögkeletiek is néhány helységben csoportosultak: a Szentendrével összeépült ízbégen, Budakalászon, Csobánkán, Lóréven, Pomázon, Szigetcsépen. Ezek a lakosok a 17. század végén beköltözők utódainak tekinthetők. A reformátusok a Csepel-sziget magyar falvaiban és a zsámbéki medence egyes területein laktak nagyobb számban. Az etnikailag is összetett Ráckevén a katolikus, református és görögkeleti felekezet tagjai éltek együtt. Néhány református falu kivételével a katolikus többség általános volt, sőt 16 helységben csak ez a felekezet volt képviselve. Nagyobb részük a német etnikumhoz tartozott. A 33 plébániából teljesen német volt 15, teljesen magyar három (Szigetmonostor, Tótfalu, Tinnye), nyolc helyen magyarok és németek éltek. Pilisszántón szlovák pélbánia volt, ezen kívül előfordultak még szlovákok hat településen. Az illír nyelvet négy helységben használták az egyházi szertartásoknál. Bár a solti járásban összesen 18 plébánia volt, az 1820. évi schematismus mégis 73 mezővárosról, faluról és pusztáról közöl adatokat. Ez arra mutat, hogy a puszták benépesedése e járásban is megkezdődött. A katolikusok aránya itt volt a legalacsonyabb a megyében, mindössze 47,17%, a protestánsoké viszont jóval több a megyei átlagnál. Különösen vonatkozik ez a reformátusokra, akiknek 36,44% volt részesedésük. Ez alig 10%-kal kevesebb a többséget alkotó katolikus felekezet- nél. A görögkeletieket csak néhány tucat család képviselte, a zsidók zöme pedig egyetlen településen, Apostagon élt. A katolikus túlsúlyt elsősorban a puszták biztosították, de voltak zömmel katolikus falvak is. Például a magyar és illír Dusnok 75 Ld. a IX. sz. mellékletet. 308
