Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
PEST-PILIS-SOLT MEGYE NÉPESSÉGI ÉS NEMZETISÉGI VISZONYAI (1701-1840) és Bátya, a Kákony és Pandur átköltözött lakóiból alakult Bajaszentistván, a német többségű Császártöltés, Nádudvar, Hajós, az egykor szlovák Miske stb. Az evangélikusok egy-egy helységben nagyobb csoportokban éltek: a német Hartán, a szlovák Dunaegyházán, Kiskőrösön, Soltvadkerten. Református többség 12 településen volt, köztük Ersekcsanád, Bogyiszló, Dunaszentbenedek, Szeremle, Úszód érseki falvakban is. A plébániák nyelvi megoszlása nem sokban tér el attól a helyzettől, amit a 18. század végén Katona István rögzített, legfeljebb annyiban, hogy a szlovák etnikum egyre kisebb szerepet kapott. A 19. század első feléből származó schematismusok részletesebb feldolgozása külön tanulmányt igényelne. E dolgozat zárásaként az 1840. évi kiadásokat vizsgáljuk meg, amelyekből az alábbi összefoglalás állítható össze:75 14. sz. táblázat A lakosság létszáma és felekezeti megoszlása 1840-ben katolikus evangélikus református görögkeleti zsidó összesen Kecskeméti járás 97 890 8 823 52 782 160 4 606 164 261 Váci járás 53 683 16 471 13 484 80 1 671 85 389 Pilisi járás 53 003 128 13 844 4217 4 565 75 757 Solti járás 47 250 13 983 35 690 146 1 463 98 532 Összesen 251 826 39 405 115 800 4603 12 305 423 939 A táblázat diagramját ld. a Függelékben. Összehasonlítva az 1820. évi állapottal látható, hogy a megye schematismusokban szereplő népessége 17,39%-kal növekedett. A legtöbb lakos ezúttal is a volt kecskeméti járásban élt, ezt követte a solti, a váci majd utolsóként a pilisi járás lakossága. A növekedés a váci járásban volt a legnagyobb: 20,29%, amit alig fél %-kal lemaradva a kecskeméti követett (19,71%). A legkevésbé a pilisi népessége gyarapodott, csak 11,80%-kal. Mivel ebben az időszakban a lakosság száma elsősorban természetes szaporodással és nem betelepítés útján emelkedett, a három nagy felekezethez tartozók létszáma is az össznépességnek megfelelően arányosan nőtt. A katolikusoknál valamivel kisebb, a protestánsoknál nagyobb volt a gyarapodás. Visszaesett a görögkeleti felekezet, viszont az átlaghoz képest kétszeresen nőtt a zsidó népesség (38,74%-kal). Az összlakosságon belül a katolikusok aránya 59,41, az evangélikusoké 9,29, a reformátusoké 27,32, a görögkeletieké 1,08, a zsidóké 2,90% volt. A kecskeméti járásban most is a megyei átlagnak megfelelő volt a katolikusok részesedése, a reformátusoké pedig 5%-kal az átlag fölé emelkedett. Az evangélikus felekezethez tartozók aránya mindössze 5,37%-ot tett ki, a görögkeleti lakosság pedig elenyésző volt. A járásban már csaknem 3% zsidó élt, elsősorban az általuk korábban is lakott településeken. Megnövekedett a lakott puszták száma, és a már korábban is népesek lakossága helyenként a 100 főt is meghaladta (például Bugac, Földeák, Hernád, Mizse stb.). A pusztákon továbbra is főként katolikus lakosság talált otthont. A járásban már nem volt egyetlen, plébániával rendelkező település, ahol a katolikusokon kívül ne lett volna más felekezet. Az evangélikus többségű helységekben az 1820. évi állapothoz képest az arányok nem változtak lényegesen, a re309
