Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
PEST-PILIS-SOLT MEGYE NÉPESSÉGI ÉS NEMZETISÉGI VISZONYAI (1701-1840) utalás. Az 1820-ra vonatkozó kötetekből - az adatokat 18. századi járásonként csoportosítva - az alábbi összesítést állíthatjuk össze:74 13. sz. táblázat A lakosság létszáma és felekezeti megoszlása 1820-ban katolikus evangélikus református görögkeleti zsidó összesen Kecskeméti járás 83 685 7 146 43 430 266 2691 137 218 Váci járás 44 476 13 185 12 009 127 1187 70 984 Pilisi járás 46 610 117 11 919 5002 4110 67 758 Solti járás 40 176 12 892 31 037 186 881 85 172 Összesen 214 947 33 340 98 395 5581 8869 361 132 A táblázat diagramját ld. a Függelékben. Az összes lakost tekintve a járások sorrendje más volt, mint amit az első népszámlálásnál láttunk. A legnépesebb kecskeméti után a solti, majd a váci következett, és a legkevesebben a pilisi járásban éltek. Az összes lakosság felekezeti megoszlása a következő: katolikus 59,52%, evangélikus 9,23%, református 27,24%, görögkeleti 1,54%, zsidó 2,45%. A legnépesebb, kecskeméti járásban a katolikusok aránya az összlakosságon belül a megyei átlag közelében volt. Itt ugyanakkor az átlagosnál több református élt (31,65%), alacsony volt a zsidók aránya (1,96%), a görögkeletieké pedig elenyésző. A kecskeméti és nagykőrösi görög kereskedőkön kívül minimális az utóbbi feleke- zethez tartozók száma. A folyamatosan növekvő zsidóság jobban elszóródott a járás települései között, de itt is voltak általuk szívesen választott helységek (Abony, Alsó- dabas, Gyón, Irsa, Ocsa, Tápióbicske, Tápiószele). A vegyes, evangélikus, katolikus felekezet mellett sokkal inkább otthonra találtak, mint a zömmel református községekben. Voltak azonban kivételek is: Bugyi, Izsák zömmel kálvinista lakossága szívesen befogadta az új lakosokat. A reformátusok igen nagy számban éltek a három nagy városban. Cegléden, Kecskeméten, Ngykőrösön, bár köztük Kecskemét katolikus többségű volt. Jelentős többséget alkottak a reformátusok Alsónémedin, Bugyin, Izsákon, Okécskén, Szentmártonkátán. Az evangélikusok továbbra is a szlovák községekben alkották a lakosság zömét vagy jelentős hányadát (Alberti, Gyón, Irsa, Ocsa, Pilis). Tisztán katolikus település csak Taksony, Újhartyán és kilenc puszta volt, bár a többi helységek nagy részében is ez a felekezet alkotta a többséget. A kecskeméti járásban 1820-ban 33 plébánia működött. Ezek közül tejesen magyar volt 23, magyar és szlovák öt, teljesen német kettő (Ceglédbercel és Duna- haraszti), magyar és német egyedül Taksony, magyar, német, szlovák Újhartyán és Soroksár. Érdekes, hogy a korábban teljesen német Soroksáron a magyarok mellett megjelentek már a szlovákok is. A váci járásban a katolikusok aránya megfelelt a megyei átlagnak (62,66%), mellettük annál jóval több, 18,57% evangélikus élt, a reformátusok részesedése csak 16,91% volt. 1,67%-ot tettek ki a zsidók, a görögkeletiek pedig elenyésző %-ot. 74 Ld. VIII. sz. melléklet 307
