Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)

Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)

DÓKA KLARA

tánsok, a németek és horvátok (illírek) zömmel katolikusok, a szerbek (rácok) görögkeletiek voltak. A szerző az alábbi arányokat számította ki:

9. sz. táblázat

Nemzetiségek és felekezetek aránya 1783-ban

nyelv

települések száma

katolikus

protestáns

görögkeleti

zsidó

magyar

90

55,8%

43,1%

0,1%

0,8%

német

32

93,8%

5,0%

0,0%

1,1%

szlovák

32

55,2%

43,5%

0,0%

1,2%

horvát

2

99,5%

0,0%

0,0%

0,5%

szerb

2

2,5%

0,0%

97,5%

0,0%

vegyes

27

60,2%

29,8%

8,3%

1,7%

ismeretlen

9

80,5%

16,5%

0,0%

0,0%

Összesen

194

63,5%

33,2%

2,3%

1,0%

Az 1783. évi összeírás a járások teljes lélekszámát tartalmazza. Megbízhatóságát a két évvel későbbi, első magyarországi népszámlálással összevetve ítélhetjük meg. Az Őri Péter által vizsgált statisztikában a kecskeméti járásban 8,2, a váciban 4,2, a pilisiben 7, a Soltiban viszont 18%-kal kevesebb személy szerepel, mint a hivatalos népszámlálásban. Utóbbi esetben tehát az adatokat bizonyos kritikával kell kezelni.60

Igen érdekesek a szerző megállapításai a természeti feltételek, a gazdálkodás, valamint a lakosság összetételének alakulása szempontjából. Hangsúlyozza, hogy a megyében nagy vonalakban hasonló viszonyok ellenére változatos gazdálkodás alakult ki. A földművelés és állattartás kiegészítette egymást, de helyeként előfordult monokultúra is (például szőlőtermelés).

A gazdálkodás és népesség összefüggésében a megyét 16 régióra osztotta. (1) Az első régió a Szentendrei-sziget, ahol a viszonylag szűk faluhatárokban zömmel a török korszakot túlélő református magyar lakosság élt, és folytatott vegyes gazdálkodást. (2) Ehhez csatlakozott Visegrádtól Nagytétényig a Duna-part, ahol a jó piaci lehetőségek - Buda közelsége - biztosították a termények értékesítését, bár a természeti feltételek nem voltak mindenütt jók. A lakosság zömmel betelepítettekből állt, németekből, szerbekből és a 18. század közepén megjelent a zsidó népesség is. (3) Jobb adottságokkal rendelkezett zsámbéki medence, ahol beköltöző németek kerestek új otthont, de voltak köztük protestáns magyarok is. (4) Budától délnyugatra, egy külön régióban két nagy katolikus település volt, Budaörs és Törökbálint. (5) Az ötödik régió a Csepel-sziget, ahol református magyar lakosság élt, majd közéjük szerbek és illírek kötöztek. Az átlagos nagyságú településhatárokban kiegyensúlyozott gazdálkodás folyt, kivéve Ráckevét, ahol az állattartás kapott vezető szerepet.

(6) A budai hegyek között és Óbuda környékén a szűk határ miatt erdőgazdálkodásra, szőlőtermelésre volt lehetőség. A lakosság jellemző részét a német betelepülők és a görögkeleti szerbek adták. (7) A Pilis és a Visegrádi-hegység vidékén

60 Vö. VI. sz. melléklet.

298