Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
PEST-PILIS-SOLT MEGYE NÉPESSÉGI ÉS NEMZETISÉGI VISZONYAI (1701-1840) katolikus németek és szlovákok éltek. A határ itt is szűkös volt, sok erdővel és kevés lehetőséggel a szántóföldi művelésre. (8) A Duna-völgy északi részén, a Pest és Vác közti síkságon katolikus, zömmel magyar lakosság élt, szántóként, legelőként használva a tágas területeket. (9) A hasonlóan jó adottságú Duna-völgy déli részén, Soroksártól Dömsödig a településeken felekezeti és etnikai sokszínűség alakult ki. A falvak határához puszták csatlakoztak, ahol legeltető állattartásra nyílt lehetőség. (10) Leszámítva az árvizeket, hasonló adottságok voltak az ettől délre eső, Duna menti területeken, de itt több volt az erdő. A lakosság fele protestáns, zömmel református, és itt volt a megye egyetlen német evangélikus települése, Harta. (11) A Duna-Tisza közi homokhátságon épült a megye két nagy városa, Kecskemét és Nagykőrös, és a széles határ más népes települések lakosságának megélhetését is lehetővé tette. A lakosság fele katolikus szlovák, a másik fele református magyar volt. (12) A Tápió mentén - ahol katolikus magyar lakosság élt - a jó adottságok miatt kiegyensúlyozott gazdálkodás folyt. (13) A Cserhát alján, a dombvidék peremén kevesebb a szántó, de volt erdő és szőlő is. A népes falvakban főként betelepített magyar lakosság élt. (14) Tápiósáp vidékén, a Gödöllői-dombság déli részén a magyar és szlovák falvakban elsősorban szántóföldi gazdálkodással, szőlő- és bortermeléssel foglalkozott a lakosság. (15) A gödöllői dombvidéken különböző adottságok mellett sok szlovák és magyar kistelepülés feküdt, amelyeknek a piaci lehetőségek biztosítottak előnyt. (16) A megye utolsó régiója, a Cserhát vidéke, amelynek központja a püspöki székhely volt. A református magyar őslakosság mellé főként evangélikus szlovákok költöztek. Sok volt a szántó, erdő, lehetőség adódott a szőlőtermelésre, de a szűk legelők miatt az állattartás háttérbe szorult.61 Őri Péter fenti eredményekre 121 település 1774. és 1783. évi részletesebb vizsgálatából jutott.62 A könnyebb összehasonlítás kedvéért adatait járások szerint csoportosítva közöljük. 10. sz. táblázat A léleköszeírások eredményei (1774, 1783)63 település lélekszám 1774 1783 nemzetiség, felekezet Kecskeméti járás Abony 3 042 4 338 magyar, katolikus Alberti 1 335 1 513 szlovák, protestáns Alsónémedi 1 302 1 449 magyar, protestáns, katolikus Cegléd 6 202 7 408 magyar, protestáns, katolikus Dunaharaszti 680 686 német, katolikus Gyón 670 919 magyar, protestáns Inárcs 230 258 magyar, katolikus Jánoshida 1 380 1 548 magyar, katolikus Kécske (Ó) 964 972 magyar, protestáns Kecskemét 17 518 21 103 magyar, katolikus, protestáns Kóka 1 718 1 838 magyar, katolikus Nagykáta 2 148 2 522 magyar, katolikus 61 Őri 2003. 162-174. p. 62 U.o. 365-368. p. 63 Mivel nem az összes településre vonatkoznak az adatok, nem összesítőnk járásonként. 299
