Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
PEST-PILIS-SOLT MEGYE NÉPESSÉGI ÉS NEMZETISÉGI VISZONYAI (1701-1840) században már viszonylag pontosan vezették, naprakész nyilvántartások az egyházlátogatások alkalmával nem álltak rendelkezésre. A hiányok és kerekítések mellett is jól tükrözik azonban a lakosság felekezeti megoszlását ezek az adatok is. A kecskeméti járásban teljesen katolikus település volt Alpár, Bugyi, János- hida, Újkécske, Kóka, Nagykáta, Soroksár, Szentlőrinckáta, Taksony, Tápiógyör- gye, Tápiószecső, Tószeg, Újhartyán, Újszász és Zagyvarékas. Köztük német lakosság élt 1777-ben Soroksáron és Taksonyban, magyarok és szlovákok Bugyiban, németek, magyarok, szlovákok az üjonnan telepített Újhartyánban, a többi felsorolt településen viszont magyar népesség volt. Valamennyiben önálló plébánia működött. A katolikus többség mellett kis számban voltak más vallásúak is Alsóné- mediben, Dunaharasztiban, Ocsán, Sáriban, Tápiószelén, Tóalmáson, Peregen, ahol - Dunaharaszti kivételével - szintén a magyar nyelv dominált. Az evangélikusok nem képviseltették magukat nagy súllyal a járásban. Ok a szlovák falvakban éltek elsősorban: Albertiben, Irsán, Pilisen, míg a református többség a magyar etnikumhoz kötődött a megye nagyobb településein: Cegléden, Nagykőrösön, Kecskeméten, Abonyban stb. A pusztákra szintén elsősorban katolikus lakosság költözött. A váci járásban rosszabbak a forrásadottságok, mert a helységek egy részéről - elsősorban a protestánsokról - egyik jegyzőkönyvben sincs adat. A hiányok ellenére itt vallási és nemzetiségi szempontból nagyobb tarkasággal találkozunk, mint a kecskeméti járásban. Még a teljesen vagy zömmel katolikus településeken is különböző nemzetiségűek éltek. Ezek között péládul magyar volt Boldog, Dány, Dunakeszi, Túra, Úri, Üllő, magyar és szlovák Monor, Isaszeg, teljesen szlovák Maglód, Kistarcsa, Tápiósáp, Ecser. Az evangélikusok a váci járásban a szlovák nyelvet beszéltek, de volt rá példa, hogy magyar katolikusokkal (pédául Galgamácsa, Vác- kisújfalu) vagy szlovák katolikusokkal (például Csömör) éltek együtt. Rákoskeresztúr lakossága evangélikus szlovákokból, katolikus magyarokból és németekből állt. Előfordult a német nemzetiség Vácott és egyes Pest környéki falvakban (például Kerepesen) is. A reformátusok minden érintett településen magyarok voltak, és olykor magyar katolikusokkal éltek együtt (például Veresegyházán). A lélekösszeírások tanulságai A másik fontos forrás, az állami-egyházi lélekösszeírások Pest-Pilis-Solt megye vonatkozásában az 1774-1783 közti időszakból állnak rendelkezésre, és róluk - mint jeleztük - Őri Péter készített mintaszerű feldolgozást.59 Részletesen az 1774-ből és 1783-ból származó adatokat vizsgálta. Az előbbi évből 121, az utóbbiból 194 településsel foglalkozott. Az összeírok 1783-ban a kecskeméti járásban 50, a váciban 63, a pilisiben 46, a Soltiban 35 települést vettek számba, és a lakosság az egyes járásokban 86 930, 58 174, 48 923, illetve 47 833 volt. A194 településből 90-ben élt magyar, 32-ben német, 32-ben szlovák, 4-ben szerb-horvát, 36-ban vegyes, illetve ismeretlen nyelvű lakosság. A felekezetek közül a katolikus vezetett 63,4%-kal, a protestáns 33,2, a görögkeleti 2,3, a zsidó pedig 1%-kal volt képviselve. A kutatások alátámasztják azon megállapításokat, hogy a magyar és szlovák lakosok katolikusok és protes59 Őri 2003. 297
