Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
DÓKA KLARA A váci járás 1771. évi összeírásában 66 mezőváros, falu és puszta szerepel. A korábban felsorolt puszták közül Péteri már faluvá növekedett. Megállapíthatjuk, hogy 1744 óta az egész járásban egyenletes fejlődés ment végbe. Gyarapodott Vác, a nagyobb falvak közül több, mint kétszeresére növekedett Monor, Püspökhatvan, Verseg lakossága, és Rákoskeresztúr is a jelentősebb helységek közé emelkedett. A kisebb falvak közül most a Pest közeliek növekedtek elsősorban: Cinkota, Csömör, Kerepes, Kistarcsa, Csornád stb. A házas és házatlan zsellér családfők száma több, mint kétszerese az 1744. évinek, ami a jobbágy családok 64, a taxalisták nélküli összes családfő 35%-a. A taxalisták az összeírt családfők 4,67%-át tették ki. Köztük mindössze 15 volt nemes (hét Üllőn élt), Vácott 24 molnárt, nyolc görög kereskedőt, Aszódon, Ácsán, Do- monyban, Maglódon zsidókat vettek fel ebbe a kategóriába. Az 1744 óta eltelt időszakban leginkább gyarapodó pilisi járásban 1771-ben az összeírok 62 helységet, ezen belül hét pusztát vettek számba. Új településként jelent meg Pilisszentlélek. Az 55 faluból 29-ben a családfők száma több, mint kétszeresére növekedett. Kiugró fejlődés volt például Budafokon (17-ről 157-re), Cso- bánkán (48-ról 203-ra), Szigetcsépen (28-ról 97-re). A természetes szaporodáson és a beköltözéseken kívül bizonyára az is szerepet játszott, hogy a korábban telepített lakosság adókedvezményei lejártak. A házas és házatlan zsellércsaládok száma 3523, ami 90% a jobbágyokhoz és 40% a taxalisták nélküli összes adózóhoz képest. Budafokon nem is éltek jobbágyok, és meghaladta a zsellérek száma a jobbágyokét Budakeszin, Nagykovácsiban, Nagytétényben, Óbudán, Perbálon, Piliscsabán, Pilisszántón, Pilisszentivá- non, Pilisszentkereszten, Szentendrén, Torbágyon, Ürömben, Visegrádon is. Makádon egyáltalán nem volt zsellér, és alacsony volt számuk Pátyon, Pilisvörös- váron, Pomázon, Szigetmonostoron, Tökölön. Általában a gyorsabban növekvő településeken következett be itt is a zselléresedés. A taxalista családfők száma 4,3%-a volt az adózóknak.45 Egyre nagyobb számú zsidót Óbudán, Pilisvörösváron, Terényben, Zsámbékon írtak össze: a négy településen összesen 222 főt, ami a taxalisták 58%-a. Érdekesség, hogy Nagykovácsiban egy orvos is e csoportba került. A solti járásban 1771-ben 47 helységet vettek számba, amelyek közül 15 puszta volt. Köztük csak a Kecel melletti Polgárdi és Demeter egyházi birtok, az érsekség többi pusztáján azonban ekkor még nem volt állandó és adóztatható lakosság. 1744-hez képest új település volt Császártöltés, Dunaszentbenedek, Harta, Soltvadkert. Mint jeleztük, a járásban az adózók száma 98%-kal gyarapodott, tehát csaknem kétszeresére nőtt. Háromszorosára növekedett Bogyiszló és Úszód családfőinek száma, sőt meghaladta a megyei átlagot a növekedés még 15 helységben, köztük Kalocsán is. Gyarapodott a járás legnagyobb települése: Dunapataj mezőváros 692 családfővel. A zsellérek számának emelkedésével itt is találkozunk. Összesen 2474 házas és házatlan zsellér családot tartottak számon, ami 54%-a a jobbágy és 32%-a az összes adózóknak. A járások közül azonban még mindig itt élt a legkevesebb zsellér, bár az egyes települések között nagyok voltak a különbségek. Dunaegyházán, 45 A forrás házaspáronként jelöli a taxalistákat. Egy párt egy családnak vettünk. 290
