Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)

Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)

DÓKA KLARA- Óri Péter: A demográfiai viselkedés mintái a 18. században. Lélekösszeírások Pest megyében 1774-1783. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutatóintézet, 2003. Kutatási jelentések 75.

Az eddigi kutatások főbb eredményeit Óri Péter rendszerezte Pest-Pilis-Solt megye történeti demográfiai irodalmának összefoglalása, eredmények, lehetséges kutatási irányok című dolgozatában3 A szerző munkásságára még visszatérünk.

A felhasznált forrásokat és a tematikát illetően a feldolgozások két fő csoportra oszthatók: áttekintő, egész megyére, viszonylag kevés, áttekintő forrást felhasználó, és kisebb tájegységekre vonatkozó, részletesebb kutatásokon alapuló munkákra. Az előbbi esetekben lehetőség van a források sokoldalú vizsgálatára, míg kis területnél újabb és újabb források bevonására is. A nagyobb áttekintést adó tanulmányok megírását segítik a megjelent országos és megyei statisztikai kiadványok. Az országos statisztikákból a ma már nem korszerű, az 1715/1720-as összeírás Acsády Ignác féle feldolgozását említhetjük,4 a KSH igényes kiadványai közül az első magyarországi népszámlálás feldolgozását,5 Pest-Pilis-Solt megye vonatkozásában pedig - többek között - Borosy András munkáját, aki az 1728. évi regnicoláris összeírás vonatkozó részét tette közzé.6

Jelen dolgozatunkban az egész megyéről próbálunk áttekintő képet adni, így elsősorban a kiadott és kiadatlan teljes statisztikákkal foglalkozunk. Ezek a források alapvetően két félék: vagy családfőnként vagy személyenként közük az adatokat. A családfőket legtöbbször a megyei vagy állami adóösszeírások alkalmával vették számba. A megyei listák pontosabbak az államiaknál, ahol az adóalap eltitkolásának több lehetősége volt, és az idegenből jött összeírok pontatlanabb munkát is végeztek, mint megyei társaik. Ezek a statisztikák közük az összeírtak jogi státusát (jobbágy, zsellér, házatlan zsellér), valamint felsorolják adó alá tartozó vagyontárgyaikaikat (ház, szántóföld, rét, állatok stb.). Utóbbiakkal e tanulmány keretei között nem foglalkozunk.

A személyekre vonatkozó összeírások a 18. században zömmel az egyházi adminisztráció számára készültek. A plébániák ellenőrzésekor felvett egyházlátogatási jegyzőkönyvek nem egyenletesen, de nagy mennyiségben tartalmaznak népességi adatokat a 18. század végéig valamennyi felekezethez tartozókról, majd csak a katolikusokról. Olykor az egyházi vezetők külön utasítást is adtak lélekösszeírások készítésére. Jelentőségüket az uralkodók is felismerték, és Mária Terézia korától egyházi közreműködéssel az állam számára is elkészültek.7 Pest-Pilis-Solt megye vonatkozásában is jól használhatók. 1802-ben az országgyűlés elrendelte az egész országra vonatkozóan a nem nemesi összeírások vezetését, és a 19. század elejétől az egyházi statisztikák a katolikus (fő)egyházmegyék által kiadott schema- tismusokban, nyomtatott formában láttak napvilágot. Adataikat a korabeli statisztikusok (Ludovicus Nagy, Fényes Elek) szívesen használták.

A korszak leghitelesebb statisztikai adatforrása a II. József korában készült - mint említettük, Dányi Dezső és Dávid Zoltán által közzétett - első népszámlálás,

3 Őri 2004. 191-239. p.

4 Acsády 1896.

5 Dányi-Dávid 1960.

6 Borosy 1997.

7 A történeti statisztika forrásai. 26. p.

266