Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
PEST-PILIS-SOLT MEGYE NÉPESSÉGI ÉS NEMZETISÉGI VISZONYAI (1701-1840) amely társadalmi jogállásra és felekezetre való tekintet nélkül minden lakosra kiterjedt. A Pest-Pilis-Solt megyei községsoros adatok az említett kiadványban rendelkezésre állnak. Az egyénenkénti és a családokra vonatkozó adatfelvételek összehasonlításával a történeti irodalomban több vélemény alakult ki arról, hogy egy családra hány főt számolhatunk. A legújabb kutatások a 18. századra 10-ben állapítják meg ezt a szorzót. Ez az elmélet, ahogy a korábbiak is, még újabb bizonyítékokat igényel.8 A megye járásai A vizsgált időszakban a megyében egy érseki (Kalocsa) és egy püspöki (Vác) város volt, ezekkel együtt a mezővárosok száma 1828-ig 23-ra növekedett. Ekkor 154 falut, 271 lakott és lakatlan pusztát, szállást, majort tartottak számon.9 Némelyik puszta népessége meghaladta a kisebb falvakét is, másutt viszont csak néhány család élt. Egyes puszták szám szerinti lakosságát közli a II. József kori népszámlálás is, és részletes adatok találhatók az egyházi forrásokban, ahol e statisztikákat a helyi plébánosok állították össze. Az alföldi falvak és városok esetében ezek hovatartozása a népességi és gazdasági (például földterület, határ használat) adatokat jelentősen befolyásolja.10 A puszták nagyobb részén - főként a solti járásban - a középkorban virágzó települések voltak, amelyeket azonban a török kiűzése után nem sikerült újra benépesíteni. Ennek ellenére fontos szerepet játszottak a falvak és mezővárosok fejlődésében, hiszen ahol szűk volt a faluhatár, lehetőség adódott a pusztákon területek bérlésére. A dolgozatban a népességi és a nemzetiségi viszonyokat vizsgáljuk. Utóbbiak szoros összefüggésben voltak a lakosság vallási hovatartozásával, ami az egyházi források fontosságát még jobban kiemeli. A szakirodalomból is ismert például, hogy a reformátusok magyarok, a görögkeletiek szerbek voltak, míg a katolikusoknál és evangélikusoknál több féle nemzetiség előfordul. A témát az egész megye vonatkozásában és járási beosztás szerint tekintjük át. E „ konzervatív” formát elsősorban gyakorlati okokból választottuk. A járás, mint fontos közigazgatási egység lényeges volt a megyei és királyi adók kivetésénél és beszedésénél, az adóval kapcsolatos egyéb összeírásoknál. E keret lehetővé teszi, hogy azonos területeket hasonlítsunk munkánk során össze, és erre lesz majd mód újabb források bevonásával is. A járási kereteknek megfelelően csoportosítottuk az espereskerületenként készült egyházi összeírásokat és a II. József kori népszámlálás adatait is. A vizsgálódást elsősorban a 18. század vonatkozásában végeztük el, de a teljesség igénye nélkül kitekintünk a 19. század első felének viszonyaira is. Meg kell jegyeznünk, hogy időközben a járások esetében bizonyos változások következtek be. A vizsgált időszakban - 1791 előtt - a megyében négy járás volt, a kecskeméti, váci, pilisi, solti. A népesség gyarapodása miatt ekkor a váci és kecskeméti településeinek egy részéből megszervezték a pesti járást, amely 1791 novemberétől állt fenn. Az átszervezés az egykori történeti megyékből alakult pilisi és solti járást 8 Őri 2004. 211. p. 9 Nagy 1828. 241-252. p. 10 Ezzel a problémával akkor szembesülünk, ha a késő feudáliskori adatokat a 19. század második feléből származókkal hasonlítjuk össze, amikor a pusztákat falvakhoz és városokhoz csatolták. 267
