Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre megromlására, hogy ezt soknak tartották és ismét Károlyi Sándort kérték közbenjárásra a fejedelemnél a kiállítandó hajdúk számának csökkentése érdekében.243 Nem sokkal később ismét hozzá fordultak, mivel két kompániás kapitány katonai végrehajtással fenyegetőzve követelte, hogy a hajdúkat teljes felszereléssel egy nap alatt állítsák ki.244 A nagy nehezen kiállított, de szökések miatt állandóan változó létszámú kontingens Csajági János ezredébe került, amelynek összlétszámán belül egy 1710. júliusi kimutatás szerint 549 fő volt 64 Pest megyei helységből, de csak 82 fő volt a zászlók alatt, 455 megszökött, 12 pedig meghalt.245 Csajági Jánost, aki egy tiszttársának megölése miatt börtönben ült, a fejedelem 1710 júliusában kegyelemben részesítette, sőt kinevezte brigadérossá és Szolnok parancsnokának tette meg. A várat azonban nem tudta megvédeni: 1710 októberében kénytelen volt feladni a császáriaknak, miután a védő lovasság egyszerűen elmenekült. Valószínű, hogy a Pest-Pilis-Solt megyei hajdúság is ekkor oszlott fel.246 A katonaság számáról más részadatok is minduntalan felbukkannak, de nehéz, sőt talán lehetetlen is a különböző utasításra és címen időlegesen fegyvert fogottak számát és szolgálatuk időtartamát megállapítani. A fejedelem pl. 1704. július 30-dikán Szeged alatti táborából elrendeli, hogy a három város 400 jó fegyveres gyalogot küldjön hozzá.247 Kecskemétnek, illetve a három városnak saját milíciája is volt. Bercsényi 1708 decemberében engedélyezte, hogy „egy compagniát erigálván volentér nevezet alatt a városok oltalmára”.248 Valószínűleg közülük került ki az a 102 személy, aki 1710. december 24-dikén báró Ebergényi László császári altábornagy előtt letette a fegyvert.249 Az összeírásokból és egyéb forrásokból kitűnik, hogy a megye lakosságából katonának állók száma 1704 tavaszán-nyarán volt a legnagyobb, később számuk rohamosan csökken.250 A módosabb gazdák, vagy családtagjaik is ebben az első időszakban találhatók közöttük nagyobb arányban, később a szegények, szolgák, zsellérek számaránya megnő, a gazdák őket fogadják zsoldba maguk helyett.251 Ebből azonban túlzás messzemenő, főleg politikai jellegű következtetést levonni, hogy ki értett egyet 243 Csekekáta, 1709. február 20. BÁNKÚTI 1996, 604-605. 244 Nagykörös, 1709. március 20. BÁNKÚTI 1996, 627-628. 245 Kiadva: BÁNKÚTI 1996, 854-864. Rajtuk kívül Heves és Borsod megyei hajdúk is szolgáltak az ezredben. 246 II. Rákóczi F. 1978, 419-420.; Csajági János levelei: BÁNKÚTI 1996, 920. s köv. 247 HORNYIK 1866, IV. 305-306. 248 Lelesz, 1708. december 22. BÁNKÚTI 1996, 568. Ez a városi milícia azonban a jelek szerint már előbb is létezett. 249 L. a 378-sz. jegyzetet! 250 Ez volt a helyzet a Galga menti falvakban is. HORVÁTH 1983, 43. 251 Fennmaradt 69 kecskeméti gazda közkiadásainak és háborús kárainak jegyzéke az 1703-1705 közti évekről. Ezekből kiderül, hogy lovast, hajdút, sáncásó munkást mindig pénzen fogadtak és állitottak maguk helyett, vagy fizettek érte a városnak. Kiadva: BÁNKÚTI 1994, 68-74. Ezt helytelen annak tulajdonítani, hogy ki akarták magukat vonni a fegyveres szolgálat alól, mert a gazda személyes irányítása nélkülözhetetlen volt gazdasága működéséhez, azaz a további adóalap biztosításához. 60
