Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - III. Pest vármegye tanügyi viszonyai a dualizmus utolsó éveiben és a forradalmak idején (1906-1919)
Zábori László munkálatokat.65 A rendelkezésnek azonban nem lett foganatja: 1918 augusztusában a minisztérium olyan utasítást adott, mely lehetővé tette az összeírások felfüggesztését.66 Mint tudjuk, a községi és felekezeti iskolákban a gyerekek tandíjat fizettek (a 19. század végétől egyre szaporodó állami iskolák ingyenesek voltak). A koalíciós kormány azonban 1908-ban törvényt hozott a népoktatás ingyenességéről. A rendelkezés 1910. szeptember 1-jén lépett hatályba. Ezek után tehát az iskolafenntartók tandíjat nem kérhettek, csupán behatási díj címén lehetett 50 fillért beszedni a mindennapi elemi iskolába járó tanulóktól. De az így befolyó összeg is kizárólag az iskolai könyvtár fejlesztésére volt fordítható. A kieső jövedelmek pótlására a tanintézetek tandíjpótló államsegélyért folyamodhattak a minisztériumhoz.67 Ez persze növelte az állam- háztartás terheit, nagyobb lehetőséget biztosított viszont az államnak az iskolák életének felügyeletére. (Ha például a tanítás valamely tanintézményben bármilyen okból legalább fél évig szünetelt, vagy ha osztályok megszűntek, az államsegély aránylagos részét vissza kellett fizetni.)68 A tandíj eltörlése az elemi iskolákban alighanem némi könnyebbséget jelentett a vármegye többségében szegény, földművelésből élő lakosságának. Ami pedig az iskolákat illeti, azok nem lettek szegényebbek: az állam pótolta a kieső tandíjat, s ezen felül a községi iskolák indokolt esetben dologi szükségleteik fedezésére államsegélyért folyamodhattak. A háborús viszonyok közepette azonban ez utóbbi lehetőséget a kormányzat megszüntette. 1916-tól községi elemi iskolák számára — a tandíjpótló államsegélyen kívül — más összegeket nem fizettek ki.69 Szerencsésebb községi tanintézetek valamely régebbi adományozás folytán saját alapvagyonnal is rendelkeztek, ami többnyire földterület volt. Az ezekből befolyó jövedelmek kezelése körül nagy volt a zűrzavar, noha a minisztérium és a megyei vezetés már a múltban is több alkalommal megkísérelt a kusza viszonyok között valamiféle rendet vágni. Ezeket a pénzösszegeket sok esetben nem a rendeltetésének megfelelően kezelték, s így előfordult, hogy nem is iskolai célokra használták fel azokat. Sőt olyan iskolafenntartó is akadt, amelyik nem is tudott az elvileg rendelkezésére álló vagyonról. 1906 elején megindult a megyében az iskolai alapvagyonok alapos számbavétele, amelynek következtében sikerült bizonyos pénzösszegeket az iskolák számára biztosítani.70 65 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 123. doboz. 2366/1916. sz. A miniszter 8522/1916. sz. rendelete. Ugyanezt a rendelkezést megismétli a minisztérium a következő évben a 12 103/1917. sz. utasításában. 66 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 144. doboz. 7228/1918. sz. miniszteri körrendelet. 67 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 48. doboz. 6516/1910. sz. A közig. biz. 1910. október 13-i ülése. Az 1908. évi XLVI. törvény rendelkezett a népoktatás ingyenességéről. 68 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 82. doboz. 310/1913. sz. A 2676/1913. sz. miniszteri utasítás. 69 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 123. doboz. 92 988/1916. VII. sz. miniszteri utasítás, 1916. július 26. 70 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 18. doboz. 1298/1906. sz., 2840/1906. sz., 2031/1907.SZ. A kezdeményezés ezúttal is a minisztériumtól indult ki, amely országosan elrendelte az iskolai alapvagyonok számbavételét. Lásd erre a 99 402/1904. sz. minisztériumi utasítást. 218
